Flórián Róbert Szabolcs
Kupolám felett repülő csillagok,
révülő paripák, mellkasom dobog.
Bennem egész ország sorsa énekel,
álmom ébredés, lelkem most támad fel.
Felsír az Isten
a nevetés világra köpte
most bömböl egy jéghegyen
és lábujjaival csiklandozza...
Hogyan szólíthatlak?
Maradjunk annál, amit ez cím nyújt,
vagy szólítsalak benneteket úgy,
ahogyan a szívem lát?
Milyen ez a vágás
volt-e benne áldás
hát szüret
vadászkalapon töret
talajban pihenő maggyökér...
A mindenség száma kerek,
hármasnak tükörképe: nyolc.
Nőknek lelke rózsa-ihlet,
férfi korképnek csak kolonc.
"Legyél a puszta eszközöm", avagy kölcsönös
Elnyűtte Anyját a kor, az anyagból
megfeszítette lelkét vélt igazán,
máshol kereste a mennyet, míg pokol
kísérte útján, ámító paraván.
Szerelmi háromszög, avagy egy ördögi kör
Cupido íjjal megcéloz,
de nem férhet e páncélhoz.
Erényem öve erélyes,
hasonló Ámor szeméhez.
köszönet az Égnek
(ropognak
hithű máglyák)
köszönet a Földnek
(ahol
a csodát várják)
köszönet az Ég
alattiaknak...
Volt itt már minden, tényleg, leszben a van.
rügyet bontó, bősz tél búsan-boldogan.
Lehetséges? Igen, ez már az ősz.
Mégis olybá tűnik, mint egy zsémbes,
mogorva, divatjamúlt nyárutó.
Hej, regő rejtem, hej, hej!
Találós kérdés a hely.
Hölgyeim és uraim,
enyhítsek a kínjain?
Van-e olyan csöndes gong,
amelyben a lét szorong,
hamis ez a kis dorong?
Az ötről egyből
eljutok a hatra,
a tizenegynek így lesz foganatja.
Változok, és körbeér a Nagyvilág.
Tükröt tár elém
a fényes délibáb.
Naná, hogy boldog vagy,
benned a Nap táncol,
derűs pillanatokat
pulzál a szíved.