Flor Power
Mentális fájdalom bántja szívem,
Mert hazugságban éltem életem.
Bízz bennem!
Ne félj, míg én itt vagyok!
Bármi gondod van, én meghallgatom.
De ahhoz, hogy én segíthessek,
El kell mondanod, mi bántja szíved!
Előttem nem kell szégyellned,
Én mindig itt leszek, hogy letöröljem szomorú könnyed.
Az élet mért szakított egymástól el minket?
Mért kellett hosszú évekig távol lenned?
Ezek a kérdések visszhangoznak bennem,
mikor rád gondolok, drága nővérem.
Voltak pillanatok, amikor arra vágytam,
bárcsak itt lennél most velem, hogy válladon sírva mondjam el, mi bántja szívem.
Ismerd be, hogy hibáztál!
Az igazság fáj, nincs, ne tovább,
Hagyd abba a neki rimánkodást,
Mert te voltál a hibás, és soha többé ne szólj hozzá!
Amikor beteg vagyok,
ágyamnál virriasztasz.
Amikor szomorú vagyok, megvigasztalsz.
Nálad jobb anyát nem is kívánhatnék jobbat,
Tudom, ha egy nem életem összeomlana, a te anyai szeretettel teli karod felkarolja.
Összetört szív, összetört lélek,
Ez jellemez mostanában engem.
Mert mindenért engem hibáztatnak,
De pedig én semmit se tettem,
Csak pár könnycseppet ejtettem.