Ferenczi Renata Bernadette
Felvette színes ruháját az ősz,
Megérkezett már az öreg csősz,
Ontja gyümölcseit,
S hozta hajnali hidegét.
Négy gondos kéz, mindig átölel,
Négy szem szüntelen figyel,
Négy fül hallgat meg engem,
Négy ajak imát mond érettem!
Sok szép csillag ragyog az égen,
s milliónyi szív dobban most éppen...
Életem hídján állok,
S egy folyót látok,
Emlékeim folynak benne,
S a víz hullámain billegnek.
Sötétkék fátylat öltött az ég,
S minden azt jelzi, itt a vég,
Jézus Krisztus ott függött a kereszten,
Hogy nekem s neked kegyelmed legyen.
Ott voltam a Golgotánál
Mikor drága Mesterem,
Ott függött bűneimért a kereszten.
Tudtam, hogy tavasz lesz
Akkor is, mikor téli éjben
Arcomra fagyott a könnyem,
Mikor csikorgó hidegben
Lassan lépdeltem a sötét végtelenben.
A hangja lágy zengő zene,
Mindig mosolygó a szeme,
Ő mindig vigyáz rám,
Szeretlek, drága édesanyám.