Ferenczei Elena
Az évek öreg szavai kopnak,
Suhannak fájdalmas kínokkal.
Egymást melegen takargatják
Életem bűvös varázs-gyöngyei.
Mikor az alkony táncra perdül,
s a fény, ó, ezernyi álmot fest,
s ajkadra bimbózó mosolyod ül,
dobd el, ami eltakar lényegest.
Drága Tavasz fogja elárvult kezemet,
hajamba suttogja élő óhaját, ó, a Szél,
Virágzó ábránddá fűtöd kis lelkemet,
ugyan innen soha-soha ne menj, ó, el
Isten gyermekeként élünk,
ő teremtett minket fényként,
szeretve vigyázza pór életünk,
szív-zenét játszik szép emlékként.
Késő van. Sötét felleg borítja az eget.
Fekete homály fedi a kis ligetet.
Lágy szellő simogatja lelkemet,
Csodálom gyermekemet.
Összebújtunk, úgy mentünk hangtalanul,
íriszeiden fénylett pár roppant titok,
szellő könnyű tavasz zenebonát játszott,
s a réteken akkor ifjan nyíltak az akácok.
Szememben egy igaz könnycsepp
csillog lelkem, érzésem tükrébe,
Apám szívélyes dalával könnyebb
belenéznem a múló idő síkterébe.
Nárciszom édesen nyílt,
mikor eljött a bolond nyár,
Boldogan élt mese-álmom,
örökké részem lett, ma is vár.
Ámulva néztem reád. Életem lettél.
Keserű kínjaimon igaz barát voltál,
Hűséges, jó Társammá könnyűn váltál...
Lepke szárnyán viszi a szél
messze, mintha vissza sohase térne.
Olyan halk, olyan lágy
zenével, mintha dideregve félne.
szeretném, ha szeretnétek,
boldogságom gyümölcse
örökre ti lennétek
zöldellő rügyeim leveleiben,
míg...
Vártam életem
könnyes vigaszát,
szívem terjedő,
nyugtató dobbanását.
Könnyű szellő játssza
öröm-balladáját fent,
elvarázsol, szinte
körülölel lelke,
simogat szerelemmel,
táncol körbe-körbe...
Sophia Basset grófnőtől:Sir Anthonynak szeretettel
Ifjú világom megszentesítője,
drága szabadságom úttörője
Őszi lélek járja tájadat
könnyű ecsetével festve,
kopár izgő-mozgó
komor levél üzenetét,
titkos zenéjébe rejtve.