Ferenczei Elena
A férfi erős, és nagyon egyedi,
Belőle nincs soha több,
Elrabol, rabul ejt, és elmédet készteti,
Nem enged el könnyen...
Marcus Aureliushoz vers 1.
Viharvert csatákban ő a hős.
Igaz ember, aki életét adja,
Míg rajta kívül legyen élő,
Aki hősiességét írásba foglalja.
Ne adjuk fel soha
Ahogy éltél.
Reméltél.
Mindenért,
Amivel nyertél.
Csend, homály némán gyülekeztek.
Sűrű sötétség vágy mélyére,
ott, hol minden oly más,
nevetve vágtatok tűzön-vízen át.
Mostan kellene pár édes-mézes,
szívélyes, becézgető szó,
ami nékem boldogan édes,
olyan, mint egy lélek-takaró.
Ifjúság,
Van miért élni?
Életünket tűzbe vinni?
Igen van több is,
Jobb is.
Ifjúság! Mi kell hát?
Élet vagy halál?
Édesem, gyönyörűm ifjú virága,
Kincsemnek áldott holdvilága,
Szerelem fényes csillaga lobban,
vágyam igaz szíveden dobban.
Boldog, meleg nyári fényben
sok ezer gyöngy szép, ragyog,
vidámság, fiatalság fut a réten,
nyárdalt énekeljetek, angyalok.
Angyalok csillagaként élek,
ők teremtettek igaz embernek,
szeretve vigyázzák pór életem,
álom-mesét játszanak szívemnek.
Mostan kellene pár édes-mézes,
szívélyes, becézgető szó,
ami nékem boldogan édes,
olyan, mint egy lélek-takaró.
Selyemvirág öleli elárvult lelkemet,
fáradhatatlan simogatásával övez,
ábrándjaival elvarázsolja szívemet,
aranysárga dalával örömet szerez.