Ferencz Pál
Most ne szólalj meg, kérlek,
Csak nézz, ahogy senki más,
Minden szónál többet ér
Egy néma vallomás.
Az idő és a pénz mindig rángat
De segít rajtam az önkormányzat
Gondolkozok hogy el kéne menni
Talán enni is jutna nemcsak inni
Keresek valakit vagy valamit, aki én voltam.
Ha megtaláljátok, adjátok le a rendőrségen.
Amíg megvolt, mindig mások szekerét toltam.
Valahol megvan, afelől nincs kétségem.
A jó dolgokat a vitrinbe raktam
A rosszak vannak a szőnyeg alatt
Az ágy alá benézni se merek
És a legrosszabb ami bennem maradt
Furcsa macskák az ablakom előtt,
Ők tartják felettem a tetőt,
És ha megjön a kísértés,
Nekik csak könnyű testi sértés
Mindentől védeni engem,
És ha jó lesz a kedvem,
Akkor nekik enni is adok.
Nem vagyok szép lélek.
Ha akarom, széttéplek.
De inkább összeraklak.
Légy forrása a pataknak.
Szobám magányában egy versre gondolok.
A szám csak némán üvöltő torok.
Ami mondana valamit, de nem jön ki.
Szavaimat már úgysem hallja senki
Helytelen helyen hópehely.
Piszkos kéz és tiszta fej.
Ennyit tudok ma nyújtani.
De próbálok lángot gyújtani.
Mikor minden tettem téves.
Neked minden szavad élés.
A létem már szegényes.
Van egy pont, ami fényes.
Szerelmetes?
Nem gondoltam, hogy leszek még szerelmes.
Mert már öreg vagyok bohócnak,
De szeretni valakit még ma is érdemes.
Öröm a rossznak is jár, nemcsak a jónak.