Fehér Péter

Született: 1984. július 26.

Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Monológ: Magamhoz

Magamban élek a csendes, néma, sötét szobámban,
Nem tudom, hogy mit reméljek már ebben a világban?

Tovább...

Szebbet ígérő Nap...

Reggel a szobámba beszökött váratlanul,
Megsimogatott halkan, csendben, ártatlanul.

Tovább...

Akkor

Mikor szabadul a lélek porhüvelyétől?
Mikor menekül meg az Ember az Embertől?
Mikor nézhetek nyugodtan végre a Napba?
A világokat beterítő ámulatba?

Tovább...

Írok...

Néha keveset, de sötét szobákban: sírok,
Úgy döntöttem, tollat ragadva, inkább: írok.
Kiírom magamból azt a sok-sok rosszat:
De hely nincs elég: mit-e Világ okozhat.

Tovább...

Élünk?!

Egyedül, magányban élünk,
Lassan már a Haláltól sem félünk?
Kérdem én, még "jót" remélünk?
Millió lélek: bolygóba zárva.

Tovább...

Megfáradt lélek

Lassan, fáradtan egy sóhajjal: megpihen,
A messziről jött Vándor: csendben lepihen.
Leül hallgatagon: egy csendes tó mellé,
Arcát fordítva a lemenő nap felé.

Tovább...

Bezárt életek

Ezernyi tiszta virágzó mezők illatát
Valahol egy bús, keserű ének hatja át.

Tovább...

Angyalok tábora

Megszülettünk, szenvedünk, élünk,
Életet adunk, néha vérzünk.
Kicsit sajogva, olykor félünk,
Tudjuk, idővel mind megtérünk...

Tovább...

Eszmélet

Ébreszd fel az alvó, ragyogó nyári napot!
Éleszd újra virágokon alvó tudatot!

Tovább...

A nyugodni térő Nap

A csillagokhoz csendben, lassan lepihenő,
Nyugovóra tér a fáradtan megpihenő.

Tovább...

Rózsák...

Az időt köszöntve életre kelnek tarka virágok,
A tavasz színeit felöltő, ezer fényű világok.

Tovább...

Rügyet fakasztó világ

Az esti szél elénk hozza:
Ezerszínű virágok illatát.
Bár még csak álmodozva,
Sok madár nagyokat kiált!

Tovább...

Remény

Mostanában úgy vélem: szinte "erény",
Kiben: a számomra,
Oly komor jövőt látva.
Akad belül, él még a Remény...

Tovább...

Holnap

A szebb időt szinte kérve,
A tavasz melegét várom,
Szinte könyörögve, félve:
A fátyollal letakart jövőt.

Tovább...

Időszemek

Lassan peregnek: a múló idő-szemek,
Eltékozolt évszakok, mint: a homokszemek.
Az évek lassan járnak a kezemből, mint: a kor,
Csendben lehullik, mint: cipőm után a por.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ