Fehér Dzsesszika
Te vagy, aki megmentesz,
Elbukni így nem tudok,
Menekülök, hozzád bújok,
Te vagy, aki megmentesz...
Mosolyog a szívem elolvad ha rád néz
De ugyanakkor retteg hogy elhagyod másért
Tudja hogy szereted ő is szeret téged
Felgyújtaná érted a bolygót is ha kéred...
Fáj még úgy elmennék én csak veled lennék
Körbevesz a káosz miattuk fáj most
Ilyet még sohasem éltem meg
Ilyet még sohasem éreztem
Szívemnek te vagy a támasz mert te sohasem bántasz...
Minden elveszett gondolatom hazatalált
Minden elveszett gondolatom hazatalált hozzád
Mert a szerelem mindig utat talál
És most minden más
Szeretni téged olyan más
Mondd el mi bánt...
Semmi semmi vágyam
Csak téged szeretni
Őrizni szívemben örökké
S bár lehet nem tudom
Hol lehetsz merre jársz...
Félek, hogy rossz emberré válok,
És ezért nem jön rám az álom,
Mert ki gondolta volna, hogy én is ugyanazzá válok,
És a bennem lévő kislány csak megtorpanva áll ott,
És nem tudja, hogy mennyire sajnálom,
Mert nem vigyáztam rá úgy, pedig megígértem,
Hogy reggelente mosolyogva nézek a tükörbe,
De ez sem jött össze, és a kislány összetört bent.
Amikor a világom szétesik
És borzalmasan sok a fájdalom
Megéri ennyit szenvedni
Mert amikor a nap végén rád nézek...
Emelj magasabbra, mert nem akarok zuhanni,
az életem sokszor kisiklik, és nincs egyenes út,
ami valahova vezet, de talán egyszer még lesz,
és nemcsak én hiszek majd bennem,
mert rettegek, hogy elveszítem mindenem,
és nem leszek több, csak egy idegen...
Elmentél és elfeledném de nem megy még
Mást ölelsz helyettem és ez felemészt
Az agyam feladná de a szívem küzd még
Elszaladt az idő és vele együtt te is mentél
Cserbenhagytál és itt maradt minden emlék
Nem tudom hogyan férne egy dobozba mind...
Ha ez lesz az élet amit leélek
Én inkább nem kérem
Elmondanék mindent csak kell még egy kis csend
Nem akarok félni attól hogy mi lesz
Ez a mese kicsit ázott kinek az életét élem fekete fehéren?
Hallom ahogyan meghúzódik a kolt a szívemben
Ilyenkor a fájdalom túl sok bennem
A holdra kéne mennem ennyi viadallal a lelkemben
Nem dohányzom de ez a szál lyukat éget a lelkemen...
Küzd a szívem küzd ezért de csak érted
Nem nagyon van menekvésem
Hisz mi lehet fontosabb mint ittlétem
De csak azért hogy melletted ébredjek
Ahogyan rám nézel gyönyörű szemeidben elveszek...
A harag még dúl bennem mélyen,
Én már nem vágyom arra, hogy újra megéljem,
Leszarta akkor is mindenki, mit érzek,
Csak egy szorongó gyerek, ki elfojtott mindent,
És már hiába kérsz bocsánatot érte,
Annyira fájt, hogy a szívem kitépted...