Farkas Katalin Lina
Fekete kód szállt le elém.
Mikor elmentél, magamból egy darabot elvittél.
A szívem bezárt, kinyílni félt.
Mért volt az éj oly sötét?
Szerelem
Hópelyhek táncolnak a fagyban,
Nem fázok, pedig kint hideg van.
Nem érzem dérnek zaját,
Szívem utánad kiált.
Nagymama
Az idővel fut versenyt, szinte szárnyal előle.
Vak igazság, melyet senki nem fed fel.
Látása gyenge, néha homályos,
Nem beszél, de belül magányos.
Világban, miben te élsz,
Csak a szenvedés meg lét.
Ezerszer mondtam, nem minden az érték!
Ez vagy te, vándor lélek, melybe nem szorult más, csak a méreg.
Szerelmes szívem érted éget.
Nem tudok mást nézni, csakis téged.
Érzem érintésed súlyát, csókjaid szúrását.
Viadal ez, mit én vívok?
Lélegezni csak melletted bírok.
Simogass a csendben, lelkem hadd örüljön odabenn.
Eljöttem hát hozzád, sajog a szívem sírod látván.
Itt nyugszik fejfádba vésve drága neved.
Tört szárnyakkal zuhanok a jégre,
Balsorsom, amely oly régóta éget.