Farkas Borbála Réka
Lépteid dallama
Bús székely ballada
Válladnak szöglete
Teremtőnk ötlete
Szemednek kéksége...
Szél nem moccan, megtorpantak
odakint a lomha árnyak.
Tagjaim már belefagytak
az időbe, ahogy várlak.
Nem látni innen csillagot.
Csak elképzelem, hogy ragyog
rám a világ. Hűvös este
zúzmarát szór a testemre.
Ennek a játéknak vége.
Nem fúrsz már szemembe nézve
alagutat pupillámba,
a szívemig meg sem állva.
Kíváncsiságom mindhiába,
beletörött, mint kulcs a zárba,
csendes légkörödbe. Nem lehet
így megfejteni titkod. Pereg
le bőrömön cseppekben az idő.
Szürke némaság az ég,
beletörik a varjak, a szárnyuk,
ahogy a percek koppanásai
súlyos a méltóságuk.
Lassan megritkulsz bennem.
Az őszi levelekben
van hasonló indulat:
elfedni árnyékukat.
Tűnő órákban szeretlek,
vagy percekig csak, míg hazaérek.