Fári Zoltán (Tata 1951)
Kedves szülőanyám,
testvéreim, Anna, Jolán,
leánygyermekem, Rita,
menyem, Judit, unokám, Fanni,
drága feleségem, ki átölelt egy életen át.
Ma másként kelt fel a nap,
Másként nyújtja sugarait,
Mintha érezné,
Nőnap közeledik,
Szívünk szebbik nemének ünnepe.
Mint az eldobott kavics.
Úgy szeretnék elmenni
Már erről a világról,
De még nem találtam másik bolygót
Vagy hozzá hasonlót.
Névnaposok, figyeljetek,
köszönteni jöttünk benneteket.
Mit is kívánhatnék?
Legyetek mindig egészségesek,
sose legyetek betegek.
Közeleg a karácsony,
az Emberek Szent estéje.
Gőzölögnek a fazekak,
de a sütők sem pihennek.
Megragadtam egy térben,
lassan indulnom kéne.
Megálltam pihenni,
az élet meg elsiklott felettem.
Mikulás este jő!
Pucolt cipő a küszöbön.
Csendben lesen várjuk az időt,
A Mikulás mikor jő?
Felmásztam a hegynek a csúcsára,
Láthassam a tengert teljes pompájába`,
Elmerengtem a látványában,
Mennyi minden borzalmat hordoz magában.
Itt születtem kis hazámban
Annak is a legsarkában,
Viharsarok vonzásában,
Békés megyének városában,
Tótkomlósnak szülőotthonában.
Egy élet is kevés volt
Hogy tudás szomját csillapítsam,
Sok mindent tanultam, de volt,
Hogy az élet tanított.
Mégis elmaradtam másoktól.
Tavasszal a gyümölcsfa pattantja rügyeit,
Gyermekek iskolapadban is megkezdik napjait.
Mint gyümölcs a fán, őszre megérik,
A termésnek javát mind leszedik.
Drága, jó Anyám.
De jó is lenne, ha még
ismét dorgálhatnál,
ha nem úgy viselkedtem,
a sarokban kukoricán térdepeltem.