Fári Zoltán
Lehullott a meggyfa levele.
Mert beköszöntött az ősz,
letelt az ideje,
pedig egész nyáron
zöld pompával borította a fát.
Amikor az imakönyvre
teszed a két kezed,
jegygyűrű már ott van a kezeden.
Megígéred Isten előtt,
Feleséged kíséred egy életen.
Emlékezzünk
Volt egy korszak,
Mikor együtt éltünk.
Szeretetben, békességben
Együtt volt a család.
Volt egyszer egy becsület,
Együtt indultam el, egy úton
Valahol elveszett.
Vagy ép félrevezettek.
Az utca gyermeke,
kinek kuka az étterme,
szél hordja a postát,
és simogatja a feje búbját.
Elszakadt egy húr, és meghalt a zene
Ha nem szakadt volna el
a hegedű húrja,
a muzsikám is
szebben szólna.
Betört az ősz az életembe.
Nem kérdezte,
Akarom-e?
Eljött és beköszönt.
Ragaszkodom hozzád,
mint gyökérzet a földhöz.
Benned láttam a jövőt,
mint gyökérzet, mi összeköt.
A versírókat
nem sajnálja senki.
Magában kell a bút temetni,
vagy sorokba fektetni.
Leültem én - az Úr asztalánál.
Kértem a Főurat, hogy fizetnék!
Mit fogyasztottam.
Van-e még abból a percből,
amire várok, vagy rég elmúlt?
Nekem csak álom?
A perc, amire vágyom?
Battonyai alkotótábor képeinek megnyitása
Mennyi Művész?
Egy teremben
a falról meg néznek
velem szemben.
Száguldjon a fantázia
minden zege-zugba belefutva,
átszakad a falakon,
suhan - ő szabadon.