Fári Zoltán
Ha szívem húrjain
Akarsz játszani.
Meg kell tanulni
Újra hangolni.
Hangos a tér
a gyermekzsivajtól.
Miért ne tennék?
Hiszen ma gyermeknap van.
Járom az utcákat,
A kutyám sétáltatom,
Árulkodójelek adják az ember tudtára,
Hogy ebből a házból is az idősek kihaltak.
Lakodalmas meghívót kaptam
Balatoncsicsóra,
Két fiatal úgy döntött,
Életüket egybekötik szerelem jeléül.
Készülőfélben vagyok,
hozzád indulok,
de sajnos, már hozzád szólni,
sajnos, nem tudok.
Nem mindennapi lárma töri meg a csendet,
Eljött a ballagás ideje,
Lányok, fiúk mind szép ruhába öltözve
Törik meg a csendet az iskola termében.
Valahol a világ zajában
mindig felkiált egy gyermek,
tudatja a környezetével,
megjött erre a világra.
Holtaknak lelkei
Bolyonganak az éjben.
Az éj leple alatt
Vissza-visszajárnak valamit keresni.
Gitárral kezemben
kint állok a hidegben.
Gitárom húrjait pengetem,
és közben magyarul éneklem.
Hosszú évek során
nem kérdeztem elégszer,
nem volt nehéz velem élned,
engem szeretni egy életen.
Már fel sem tűnik senkinek, ha eltűnik egy emberünk
El akartam ütni
az unalmas órákat,
Lementem a parkba
egy jó nagy sétára.
Nem tudom, van-e még szükség
elcsépelt szerelmes szavakra,
hol a csendben ki nem mondott szó
néha többet mond mindennél.
Jaj, de sok szerelmes napot megéltem,
Ma már másnak hívják.
Más a neve, másként hívják,
Azóta Valentin a neve.
Elmúltam már hetven,
meg egy kicsi,
de minél többet élek,
annál jobban félek.