Falvay Miklós
Kicsalt a napfény
harmatos rétre,
festette szirmom
ibolyakékre.
Minek nekünk ez a parlament.
Eddig ottan minden gajra ment.
Évszakok köre
Támad Boreas, s fázós földre hint havat,
fürge patakok medrükben vesztegelnek,
fázósan bújnak össze igaz szerelmek,
s a fagy minden hópihét csillaggá avat.
Sorsfordulat
Széttöredezett a messzi tekintet,
lelkedet egy vad kór vasfoga rágja.
Halványul arcod szép piros virága,
és nincs miért: az órát megtekintsed.
Mandulavirágzáskor szálltunk
vízre, s követték hajónkat
nyalka sirályok.
Győzni fogunk egyszer minden gondon,
úgy ölelj meg akkor, szép kedvesem,
hogy szemed a szemembe ragyogjon.
Gyerekkori képeslapok
Már érezni lehetett az esti hűst.
Merengve gondoltam az alkotóra,
míg előttem a sima vizű tóra
fénylő hidat terített a holdezüst.
Derült éj van, és a Hold is szinte lángol.
Azt a nagy szerelmet, mit annyira vágyol...
3/4 évszázad
Mint egy rejtélyes, kedves álom,
jöttem én is csillagsugáron.
Évszakok köre
"Midőn az alkony szerelemben ernyed el",
és a Nap már a kéklő ég alján honol,
véget ér ez az izzasztó nyári pokol,
és lélekszerelmünk már egekig emel
Hullnak a fákról
tarka levelek,
szitál reggeli
köd, ahogy megyünk
az őszbe.
Tükörcserepek
Hűvös a hajnal, a nap már fenn ragyog,
tűnik a sötét, minden újraéled.
Vár már a munka, a tevékeny élet,
és aludni térnek minden csillagok.
Hazátokból adtatok hazát a hazátlanoknak.
Árulás, bosszú volt érte a köszönet.