Falvay Miklós
3/4 évszázad
Mint egy rejtélyes, kedves álom,
jöttem én is csillagsugáron.
Évszakok köre
"Midőn az alkony szerelemben ernyed el",
és a Nap már a kéklő ég alján honol,
véget ér ez az izzasztó nyári pokol,
és lélekszerelmünk már egekig emel
Hullnak a fákról
tarka levelek,
szitál reggeli
köd, ahogy megyünk
az őszbe.
Tükörcserepek
Hűvös a hajnal, a nap már fenn ragyog,
tűnik a sötét, minden újraéled.
Vár már a munka, a tevékeny élet,
és aludni térnek minden csillagok.
Hazátokból adtatok hazát a hazátlanoknak.
Árulás, bosszú volt érte a köszönet.
Későre járt, már majdnem aludni dőltem,
amikor a kedves, konyhakerti földem
derék robotolója, jó Marci kapám
zörgetett hálószobám nyitott ablakán.
1. A tavasz
Rian a jég, és patak vize csobban,
derül az ég, és mindent elönt a fény.
Éled szívünkben az éltető remény,
s nap tüze játszik locsogó habokban.
0. A pörgettyű anomáliája
Mindig másik időben jön el az est,
mert az Úr, ki a bolygónk megpörgette,
a föld tengelyével elfelejtette
jól beállítani a merőlegest
Zaklatott imádság
Mert én ezt akarom,
mert nincs más hatalom,
mert fogod a két kezem,
és én mégis vétkezem.
Kezedben ajándék,
köszöntő a szádon,
kedves nap ez nekem,
csillagom, virágom.
Te imádni való, fekete szépség,
Ki rém unott képpel kávét mérsz nekem.
Ugyan, mi érveid szólnak ellenem,
Ami bár nem bűn, de legalább vétség.
Vaksötét éjszaka volt, és hirtelen
csillagok ezrei gyúltak az égen.
Emlékszem, ahogy mesélted, jó anyám,
hogy a fények elindultak a földre,
S hittétek, "menny fog a földre leszállni".
Tavasz köszönt a dermedt tájra.
S csodálom most is önfeledten,
és közben emlékszem reája...