Fa Pál
Hej, ha én újra "kiscsikó" lehetnék!
Vágtatnék a pusztaságban! Boldogan
tombolnék, mint akiről levették
az évek során rátapadt foltokat.
Ablakom ellőtt látom, a táj
már felvette az őszi ruhát.
Nem őrzi megért kincsét a csősz.
Lám, a természet mindent legyőz.
A fehér hajú bölcs öreg: ősz.
Egy repülőgép tervező emlékére
Rubik Ernő a kocka hőse! Tekerik a kockát bőszen
világ végén és Dunán túl, hol a kurta farkú cocád túr.
Ám e versnek nem ő a hőse. Apukája Atyja, Őse.
Mit is tett a teremtő! Rubik Ernő mind a kettő!
Tarlón, mezőn pacsirta szól,
Megsült már az új kenyér.
Aratógép víg zajától
Dagad már a büszkeség.
Mindenki viszi a maga keresztjét!
Nincs a földön ember olyan szerencsés,
Akinek semmi se fáj. Nap nap után
Ne érje bú, és a bánat kapuján
Ne menjen át. Mindenkit megkap a láng,
Ifjút, öreget utolérhet a vágy.
Elköszön a család
Erdei tisztáson három fa együtt nőtt.
Szélein hárs, bükk, a középen büszke tölgy.
A bükk mellett formás juhar. Egy alatt sincs ugar.
...fütyörészek... kinn, a hegyen.
"Morzsi" vakkant túlnan. Éles füle
jelez. Így megy már egy ideje.
Én füttyentek, ő vakkant. Köszönt vele.
A végtelen idő vaslován baktatok,
Lábam alatt percek, órák a kőlapok.
Arcomon a ráncok szólnak - én hallgatok. -
Március egy van. Hatvanöt éves vagyok.
Cirmos cica dorombolva
le s fel járkál a malomban.
Bundácskája csupa fehér,
bepottyant a lisztbe szegény.
Plágium J. A.
Hatvannégy éves lettem én!
Nem lepett meg! Csak közlemény:
öreg
közeg!
Zsibavirág! Tavasz hírnöke.
Ámorok, gyertek, ide lőjetek!
"Lemenő napnak is van ereje!"
Mellemen céltábla. Jöjjetek!