Fa Pál
Plágium J. A.
Hatvannégy éves lettem én!
Nem lepett meg! Csak közlemény:
öreg
közeg!
Zsibavirág! Tavasz hírnöke.
Ámorok, gyertek, ide lőjetek!
"Lemenő napnak is van ereje!"
Mellemen céltábla. Jöjjetek!
Minden nap álmodom. Ugyanazt.
Bár a táj szép fehér, nem havas.
Sorban állunk. Mint a gyors gondolat,
ott lehetek bárhol, támpontokat
nem találok, miért épp ott állok.
Szerettelek és szeretlek! A sors akármit akar!
Bár a jó dolgok eltűntek, a rossz viszont megmaradt.
Láttál szélvészként, aki vad indulatot tartogat,
Száguldó vízesés, kit vár a tó, s magába fogad.
barátság a rehabilitáció alatt
Beléptem Hévízen a rehab szobába,
Ott volt Ő, mosolygott. Fel is mért futtába`.
- Nahát, megjött az új lakó és szobatárs! -
Így kiáltott fel a jó öreg Béla bá`!
egy késői találkozás üzenete
Anno! nagyfaluból kitaszítva
emelt fővel magyaráztad
a sorsodat,
kitárt karjaiddal bizonyítva,
fel lettél te jogosítva,
hogy Dolgozgass!
Ha kertész lennék, virágnak szeretnélek!
Rózsa az ajkad, hóvirág a fogad fénye,
Ibolya szemed, árvácska a lelked énje.
Ha festő lennék, virágnak festenélek.
Emlékszem! Régen ezek a fények égtek!
Ma csak az arcomig ér el melegével.
a Közútnak ajánlva
Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom,
kicseréltük homokra sónkat a nyáron!
Homokot megvette Jani olcsó áron
malternak, jó lesz az vakolni a házon.
Csendben a legsötétebb helyre húzódunk.
Az éjben csak ketten vagyunk. Nem alkudunk.
Előveszem a csövemet. Te tágra nyílt
szemmel nézed, mekkora. Tátott szádba így
betolom a végét. Kupakolunk. Lassan
ledugom egészen mélyre. Változtassam?
Betlehemi jászol. Áhítatra vágysz, hogy
láthasd a csodát. A szeretet otthonát.
Alszik a verskocsma, már otthon van a nép.
A csapos is hortyog a söntés kebelén.
Nem szól ma a vers itt, meg holnap se` talán,
bohókás légy mászkál a kocsma oldalán.
Nincs muzsikaszó, már csendben van sok személy,
az esti dáridó mára a tegnapé.
Mikulás, Mikulás, Te huncut, szakállas ember,
Szakállad tán kócból lett? Avagy netán csak kender?
- Nem kóc az, nem kender, még csak nem is fehér vatta,
Hófehér szakállam én messzi Lappföldön kaptam.
Hűséged feddhetetlen.
Vágyam már lehetetlen,
itt vagyok tehetetlen.
Éned megfejthetetlen.
Vajon kit szeretsz?