Esti Csilla
Platonizált szerelem alany nélkül
Néma szív, kinek
Senki sem érti rideg sikolyát,
Elfojtott szerelem...
Hiába keresi örök hazáját.
Szinesztézia-variánsok egy elképzelt szerelemre
...
A kulcslyukon átkúszó langymeleg fénysugár a szívembe szökkenni kíván.
6x3+12
Megtört hát a varázs,
Mi rügyre fakasztotta fagyos szívem...
Határtalan szeretet
Egyszer lehull majd az összes falevél,
S az emberek szívében nem él már remény.
Bármi történjék, mi összetartozunk.
Semmi sem állhat közénk, mert együtt vagyunk.
Könny-áztatott harmatcseppek
Versenyeznek arcomon,
Szerelmes szív égő tűzzel
Szétfeszíti mellkasom.
Megfáradt gyermek-álmok tovatűnt lelkemben
Cukormáz-magányban táncoló éjjelek.