Ernst Ferenc

Ernst Ferenc

Született: 1969. október 25.

Népszerűség: 156 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Létjáték

A zene lágy, a tánc kecses,
ellopom magam, mert érdemes.
Aki akar, majd megkeres,
ha nem: akkor nem voltam érdekes.

Tovább...

1713

Magányos szobákban

Két tenyérbe gyűrt a bánat,
homlokredőkbe zárt a gond.
Mosolya van az éjszakáknak,
az idő vigyorgó, vén bolond.

Tovább...

Nincstelen

Középúton, a semmin át
kettőjüknek jut egy kabát,
apró lábakon nagy cipő,
amit az öccsének majd kinő,
szemükben parázsló tűz ragyog,
sovánnyá testesült angyalok
elosztják az utolsó szendvicset,
mesélnének, de nincs kinek...

Tovább...

Még markolom

Bennem vágyak dőltek össze,
úgy épültek újabb templomok,
padlásaim a magány kisöpörte,
a világba szórt szét minden limlomot.

Tovább...

2316

Apámnakapámról

Az én krisztusom nem pihen kereszten,
egy életen át feszült meg csupán,
hallgatom és hagyom, hogy pihenjen
a hidegrázós, téli délután.

Tovább...

Ünnepváró

Most csak úgy vagyok.
A "mi lenne ha"
gondolatban.
Most csak úgy
vagy te is.

Tovább...

Festett ölelés a jövőnek

Zenét rajzolok.
Szavakkal.
Vágyaktól duzzadó
indulattal.

Tovább...

Hangulati tényezők

Felnéz.
Két csillag közt
fekete út.

Tovább...

Ne másnak, magadnak

Lehunyt szemmel is megmarad
néhány parányi emlékdarab.
Vajon ott lent, a föld alatt
ébreszt-e képeket még a hant?

Tovább...

Az élet bennem

Bennem az élet egy boldog asszony,
tisztára mossa a rongylepedőt,
mosolyba festi megfáradt arcom,
emlékszik, mi is volt tegnapelőtt.

Tovább...

3422

titkoSírás

Valami ösztönös, távoli, ködös,
szófoszlányokban rejtőző Albion,
kézfogásnyi, kölcsönkapott ötös,
atomjaimban egy plusz ion,
vagy semmi más, elmém lankás tájain
egy elmélázó, szárnytörött rétisas,
párját kereső, magányos, árva hím...

Tovább...

Angyalszárnyú pillanatok

"Majd megélt édened egévé kékül"
minden lágyan simító, kedves pillanat,
elvesztett emlékeid lesznek végül
apró angyalok, feletted szárnyat bontanak.

Tovább...

2122

Álmok a parton

Esti kikötőben száz megfáradt fregatt
csendesen hallgatja a sikító sirályokat.
Csillagok között millió műhold kóborol,
a távolban valaki épp szőnyeget porol.

Tovább...

Vajúdás után

A versben élnek a betűk.
A versben néha rím van.
A vers megfogan örömben,
megszületik kínban.

Tovább...

Hervadva múlik el

"A nyár elé, a kert fölé
kikötve áll a rózsa,
és ráhanyatlik szótalan
a rabtartó karóra."...

Tovább...

1918

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom