Erdei Erika
Pár tétova sor az érzelmek örökké hullámzó mivoltáról
Mint elárvult, apró gyerek,
eltévedek,
mint tavasz, mely telet feled,
felébredek...
/Kusza sorok egy könnyáztatta füzetben/
Te leltél rám, aki nekem lett,
így vált - két darabból - teljes szett.
Sötétlett felettünk az égbolt,
holt szívünk éledt, de másé volt.
Perceink szél után eredtek,
s nem mondtam ki még, hogy: szeretlek...
Ültetett sok virágot a kertjébe,
fáradtsággal tervezgetett és ápolt,
ez éltette, a díszítés eszméje,
szíve mélyén minden más - csak légvár volt.
Rögtönzések apró csokra
Löncstájm, taxaméter, sistergős, Trabantban:
Telefonos segítség
Begubózni úgy imádok
fotel mélyén, kakaóval,
ha gondolok is tirátok,
andalít - csak altatódal.
Úgy hívtam, hogy: "a kikötő".
(nem volt más, mint rissz-rossz stég)
lám, eltelt egy emberöltő,
s rég nincs meg már - nagyon rég...
A szegény leány "élelmes" nyaralása
De jó lenne júliusra bérelni - kis apartmant!
Kérdeztem is erről én egy utazót, ki tapasztalt.
Állította, hogy az ilyen főszezonban túl drága,
könnyen dőlhet a naiv lány - így - anyagi romlásba...
Avagy mese egy édesszájú katonáról, aki nyugdíjfizetéskor bizony elgyengül
Kertvárosunk központjában
nagyon csinos cukrászda nyílt,
kikerülni oly hálátlan,
erősíti ezzel a kínt...
Március, április - szeszélyes hónapok,
mondhatok több szépet s ábrándost rólatok?
Szívedben elbújnék egy apró, kis helyen,
különös fészkében lelkem ott csitulna,
picinyke fakk, és még passzentos is legyen,
ahova megtérnék - világtól kifúlva.
Gondolatok válás előtt a Kotelnél
Eljöttem, hisz éreztem, hogy rendeznem kell dolgaim,
nagy túrákon felejteni, forró hegyek ormain.
Ám e város gyorsan gyógyít, s megkönnyíti terheim,
míg túladok fájdalmaim körém tekert leplein.
Dilettánsok
Napi stressz
Nagy üstöt kavar a "boszorkány",
varázsigéje csak koholmány,
állítják: szélhámos!
S bár az ár méltányos,
üzletét rontja a sok botrány...
Kicsiny bankom megnyitottam sok éve,
fura, ezért nem tett szert nagy hírnévre.
Ki-be járnak, nyüzsögnek csak ügyfelek,
egyszerűek pedig itt az ügyletek.
Élt egyszer egy vén vízhordó,
a munkája zord, kemény,
vállán, rúdon két nagy bordó,
öblösödő kőedény.
Merengés osztálytalálkozó előtt
Ezer éve volt, hogy nem gondoltam erre,
pedig akkoriban minden áldott este.
Te voltál az első, akivel próbáltam,
kikacagtál, mikor reszketett a lábam...