ErdeiAgi
Nagyon szeretlek, mert a szívembe zártad
A szeretetedet, mely mélyen ott marad.
Szereteted rég elvesztettem, mert nem adod,
tenyereden hordoztál régen, mint a csomagot,
egyenesen kimondom, mindennap stresszes vagyok.
Elmúltak azok az idők de nem tagadom, fájnak még a percek, feljönnek emlékek is,
Oly valósághűnek tűnnek, mintha még itt lennél.
Múlnak a napok, a hetek, a holnapok,
futnék vissza az időbe, de már nem tudok.
Addig jó, míg a sorok jól literálnak,
És nyugi... még a metaforáid alliterálnak,
Hisz mindenki hirtelen ilyenkor műértő...
Eleinte csendes a rettegés, halk
de egy idő után hangosabb lesz,
és már nem vehetjük semmibe.