Egyedi Szilvia
Édes nyári este volt;
szemed felfedezte arcomat.
Titokban lesett minket a Hold,
megismertem hangodat.
Látványa e virágnak oly édes nekem,
Áldása az imának fényes réteken
Nyugtatott meg, és tesz boldoggá.
Ő az, aki óv, ő az, aki szeret,
Dicsér, tanít, utat mutat,
Ő az, aki boldoggá teszi lelkemet,
Meghatározza világomat.
Virágok nyögtek halkan,
Szerelmek égtek egy dalban,
A tenger türkizben úszott,
A végtelen mögötte kúszott.