Egri Erzsébet
Az Anyák, Nagyanyák
sosem mennek el,
ott vigyáznak ránk
a függöny másik oldalán.
...mint egy divatos csizma szára,
mindenféle a szögekre aggatva,
amit a világ láthat
vagy borítja titok fátyla.
asszonánc
Az utcán fény dereng,
sietős léptű emberek,
álomból ébredő szívek,
semmit fürkésző szemek.
Eljön az este, gyengéden magához ölel,
a sötét vállára vonja szomorú fejed,
a gyertya lángja halkan dalol,
dudorászik egy kedves dallamot.
Jöjj, Kedvesem, játsszuk el az óceánt
...ha lennél...
Jöjj, Kedvesem, legyünk mi a béke,
játsszuk el együtt az óceánt,
váljunk hófehér habokká,
megcsókolva a sziklák falát.
Bújócskát játszott a csend.
Könyörögtem -
váltsa fel a némaságot,
de alattomosan megbújt a falon,
majd átment sötét szobámon.
Évek óta térdelek,
könyörgök hozzád, Uram,
nézd, elfogy az erőm,
ezer buktatóból volt az utam.
Szíve, embersége legyen a mérce,
Ne pénze szabja meg, ki mit ér,
Rongyaiból ne lógjon ki senki térde,
Ne nyújtsa alamizsnáért senki a kezét!
Nem éltél hiába...
Az egyedüllét nem magány,
Ne félj hát,
Ha az ünnep meggyújtja
Milliónyi csillagát.
Kiáltozik bennem a múlt,
hiába kergetem,
kinevet,
vicsorít,
rám tekeredik -
vigyázza,
el ne tűnjenek
szívemből...
Karácsony,
te szívhez simuló,
fenyő és fahéj illatú,
miért nem szöksz be
mosolyt hozón minden ablakon?
Esküdhetnék most
Napra, Holdra,
Ragyogó csillagokra -
egy életen át szeretni foglak.
Isten szeretetsóhaja vagyok...
Isten szeretetsóhaja vagyok,
Mint milliárdnyi más.
A szeretetről rezeg bennem
Minden molekula és atom.
Ködös novemberi reggel
sírokra horgol gyöngyös szemfedőt,
fehér krizantém a minta benne,
mécses lobban a láncszemek között.