Édes Gyula (edesgyula)
Esti eső veri az ablakom.
Más hang nincs. Csak a fák susogása.
Ez már a Nirvána hasonmása.
Szeretem. Itt csend van és nyugalom.
Sokáig álltam, sokáig álltam
A szilvafák árnyékában,
Sokáig éltem, sokáig éltem
Lelked óvó melegében.
Adjon az Isten szebb jövőt,
Sok bölcsőt, üres temetőt,
Hej, regö, rejtem, rejtem.
Paul Verlaine verse
A lelked csodás, mesebeli táj,
Szeszélyes maskarák járnak benne,
Zenélnek, táncolnak, de szívük fáj,
Énekük mintha szomorú lenne.
(Halottak napjára)
Én nem a halottak élén állok!
Temetők fölött lebegő őszi bú,
A szívem tőled bármily szomorú,
Sosem vonzottak a túlvilágok.
"Elváltunk. Mondd, nem hiányzom neked?
Amikor lelkeink egymáshoz értek,
A meghitt percek, az ölelések
Eltűntek. Mondd, nem hiányzik neked?"
Amerikai népballada
Lent, New Orleansban van egy ház,
Úgy hívják, Felkelő Nap,
Szegény csavargók tanyája,
Egyik én vagyok magam.
Sírjál, sírjál, Anyácska!
Nézd, mivé lett a fiad!
Kezéhez fájdalom, könny és vér tapad!
Lassan elfogyott a szerelem.
Megették a köznapok, szürke egerek,
mint hernyók a frissen sarjadt levelet.
In memoriam Petrarca
Szigorú, kötött forma a szonett,
Verselni benne, bizony, nem egyszerű.
Mégis, ha használom, elönt a derű.
Sorai zártak, mint a bajonett.