Éberling József
2021. október 4-re
Az Állatok Világnapján születni nem szenzáció,
Hiába emlegette már 1931-ben e napot egy konzultáció.
S hogy mi mindent kaptam e napon egyben?
Sok-sok felém üvöltő hangot a csendben.
Az ismeretlen legmélyebb árnyékában
Könnyes szemű bohóc rajzolt
Groteszk mosolyt saját arcára.
Majd lassan-lassan írni kezdett egy üres palatáblára.
Szavak nélkül gyújtott fénye bebarangolta az éjt,
bár nem mondott semmit, mégis sokat beszélt.
S mi csillag ragyogott, mind elé térdepelt
azon csodás pillanatokban, amikor hangok nélkül énekelt.
Talán nincs is végtelen,
Talán csak egy hosszú egyenes van.
Lehet, hogy nem is egyenes,
Lehet, hogy csak kanyarog.
Félbevágott énje kínok közt az eget nézi.
Halott-e, vagy csak részeg, a különbséget már rég nem is érzi.
Azt hiszi, megmentheti még a világot. Az egészet!
Pedig már húzza magával az enyészet.
Idegenek az utcák, ahol él,
Amerre jár, nyomában tűz ég.
A napok múlását nem érezve...
Könnyek falat sosem alkothatnak,
Ha kővé is fagynak, egyszer felolvadnak.
Nem lesz se ajtaja, se ablaka,
Nem jut be a fény, kint a kiáltást senki sem hallhatja.
Nem hagyta cserben
szirtjén pihenés közben.
Csukott szemmel néma hangokat suttogott feléje...
Maguknak csapát tépnek,
Vacogva fordulnak a hideg fénynek.
Jóindulatból keresnek fészket a megrepedt szívekben,
Létezésük karmol, mar!
Szelek nélkül nem támadnak viharok,
Egy vadállat üvöltése az agyadban kavarog...
"Maradj, ahol vagy! Egyáltalán ne mozdulj!
Megfoglak, elviszlek."
Nem tette, csak szaladt helyette,
Nem tehetett róla, a múltja kergette.
Valami eltörik, kettéhasad,
Hősnek lenni nem kell, nem is szabad.
Az angyalok szükségtelenségük köztünk élik,
Fájdalmukban szárnyaikat elvetélik.
Mint a láng a sötétben: kinő vagy kihal,
Az érzés, mely se nem ápol, se el nem takar.
Egy ajtón végleg kilépni,
S vissza sem nézve ezt nem is érezni.
A kérdés olyan, mint a mesében,
Hol nem tudhatod, hogy mi járhat a
Tizenkettedik sárkány tizenkettedik fejében.
A Föld terebélyén, a nagy óceánok legszélén,
Az angyalok röptének legvégén.
Ismét képek az élet hamujában,
Miket belefestett a szelek furcsa tánca.
Titkon faragott, régi jelek egy korhadó fában,
Belerótta gondos kezek munkássága.