Éberling József

Éberling József

Született: 1981. október 4.

Népszerűség: 84 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csepp

Csepp
Földre zuhan,
Becsapódik, szilánkokra hull.

Tovább...

2036

Zokogó gitár

A távolban felzokog egy gitár
Túlvilági akkordokon át.
Üzen, ráébreszt,
Álmokat értet.

Tovább...

2036

64. vers

Lám, eljött az idő, mit vártál,
Az élet harca elől meg nem hátráltál.
S bár néha fogytán volt a bátorság,
Most mégis utolérted, mit úgy hívnak: Boldogság.

Tovább...

63. vers

Már megszoktam, hogy rajtam mindenki csak nevet,
Mert őszinte vagyok, és ebben a világban mindez csak egy kereszt.
De hordom én, és vállalom minden súlyát,
S ha kell, felvállalom mellé a vele együtt járó, kínzó túrát.

Tovább...

62. vers

Sokszor végiggondoltam, hogy mi lenne, ha?
Két betű, de sok mindent megváltoztatna.
Mert szerintem sok mindent megváltoztatna,
Ha az a két betű nem aggatna.

Tovább...

Mosolyogj!

Álmatlan éjszakákon puhán vetett ágyon
Jön a gondolat csapongó szárnyon.
Hova tartunk, mit hozhat a jövő?
S vajon eddigi tetteinkből mennyi a jónak nevezhető?

Tovább...

1732

Világunk betegsége

Világunk okozta magának azt a betegséget,
Mi előidézi, hogy megszületik e kezdetleges ének.
Kezdődik ez a bennem oly sokszor felvetődő kérdésekkel,
Majd folytatódik a mások által unalmasnak ítélt nézetekkel...

Tovább...

Álomvándor

"Ne menj!" - ezt sosem mondtad,
S közben tegnapjaim rongyait velem együtt csomagoltad.
Majd szakadt aljú batyum a vállamra akasztottad,
Végezetül pedig kezembe vándorbotomat nyomtad.

Tovább...

1941

Esőcseppek

Emlékszel? Mindig csak menekültél.
Mennydörgésekkel teli napjaid el mindig esőcseppek űzték.
Hogy hova, vagy ki elől? Nem számított.
Azért a másnap mindig pár esőcseppet is felszárított.

Tovább...

2138

Mélyebb, mint a szerelem

Mit egy anya gyermeke iránt érezhet

Valahol már láttalak,
Mielőtt karjaimba zártalak.
Örökkön velem tudtalak,
Pedig még sosem hallottalak.

Tovább...

Vetítés

A sötét éjben húrok zakatolnak a görbülő térben,
Ferdére kopott, kunkorodó síneken elhalad melletted a ma, mint egy idegen.
S visszajátssza neked a tegnapjaid írta kottát,
Emlékeid pedig képeket vetítenek hozzá.

Tovább...

Kagyló a homokban

Egy parton élünk.
Árnyékunkon nap mint nap átlépünk.
Álarcunk mögötti képünk csak a víz tükre őrzi gondosan,
Mint kagyló a gyöngyét a körülötte kavargó homokban.

Tovább...

1938

Mező

Láthatatlan pipacsok szegélyezte,
Festett mező az élet,
Melyen keskeny csapáson csalogat magához az enyészet,
Egy szakadék széléhez rohan alávetni magát a világvége.

Tovább...

2038

Ismeretlen ismerős

Mindig a végtelenből jöttél,
Persze mindig kis időre meglepetésként.
Ha kértem, meghallgattál,
Majd mint múló álomkép, továbbálltál.

Tovább...

1831

Az égi zenész

A csillogás fékezhetetlen lyukat üt egy vastag, szürke felhőből,
Hasonlóképp, miként az ekevas, csíkot vág a földből.
A másodperc életeket rabol az időből,
De ő csak ül ott, s egy különleges kottát körmöl.

Tovább...

1224
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ