Dufek Mária
Azt mondja a józan ész,
a fa tömör, a kereszt nehéz.
A szeretet súgja, pille gyöngyű,
ne félj, vidd, a kereszt könnyű.
Köszönöm, Uram, hogy minden napom a Te kegyelmedre virrad,
Hozzád felszálló imám, Neked mint a nárdus, jó illat.
Nekem nem kell bejgli, mézeskalács,
az édesség kell, melyet Krisztus ád!
Áldással indultál útnak,
fenn csavargó szelek zúgtak.
Lehajoltál egy szederért,
nézted kezeden a "vért".
Megtartani mindig a tiszta rendet,
az Úrhoz emelni fel a lelked.
Megzabolázni mindent, ami testi,
csak a feljebbvalókat keresni!
Nem autóút, se nem sín, nem vonat,
nekem a híd elsősorban kapcsolat.
Látod lebegni a Lelket?
Víz felett szivárványt szerzett.
Körbelengi a kis rügyet,
kivirágzik a becsület.
Tüzek gyúlnak, piciny lángok
megszentelik a világot.
Mi ketten, mikor összefogtunk,
kéklő folyók mondták, csorogjunk.
Piros rózsabimbón harmatcsepp csordul,
valami hajtja a szívét bolondul.
Mezítlábas hajnal a hóba,
hideg konyha, fa mutatóba`.
Liszt a gyúródeszkára szórva,
pár apró tojás kinn az ólba`.