Drozdik Álmos

Népszerűség: 64 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Fáradó idők

...bencéink csuhája már kicsit poros tán,
szólamok kergetnek, s regulák keze, rég
bezárt a tenyér, mint falon a borostyán

Tovább...

Egy mongol tevecsősz dalaiból

Kitárom puszták éleit, és elnyúlik a gondolat,
kitárom arcom síkjait, s elnyúlik a pusztaság.
Tevelépttel vagy póklábon a rőf ujjnyi vagy végtelen;
s ki mondja meg: az ebnek a cukor, ha méreg, édes-e?

Tovább...

Áttűnések

Egykor a Nílus szoknyáját sodorta,
s partján elkapott juhot-gyermeket,
múzeum falára nyílik ma a torka,
bőrében tárca, olcsó arc-kenet.

Tovább...

Az ötlettelenséghez

Háromló türelem, fapadok halsora,
dühít a fenti szél, padlások, rozmaring,
viruló gyöngypenész, vegybárgyú mostoha,
kába húr szünetel, párja orozva ring.

Tovább...

Lámatetem, lámatetem...

Lámatetem, lámatetem,
a harmadik kórót ültetem,
s a gerincükön feszült karón a
távol ül, s birka-róna.

Tovább...

Bűnvád

Kegyes légy hát! S hol malommá fut össze
Oly sok bérc-magas csermellyé esése,
Nőjön templomod, ó, vizek örökre
Dermedő s szétugró húsába bevésve,
Eltakart erő, mi tajtékján felejtett,
Néhai gigászok tüdejébe párát
Zöld mélység nyomásán roskadozva rejtett,
Vert acél tükrein keresve a párját...

Tovább...

Égi tavam, égi tócsám

Mint a gúnyszó varjúfa-begy,
csipák csendje pöröl veled,
felhő keblén szürcsöl a hegy
édes búzavirág-tejet,
ahogy rojtból szikrát szór rám
égi tavam, égi tócsám.

Tovább...

A mi utcánk

A mi utcánk olyan utca,
földön hever ég s föld cucca,
a szeméttől orrig látni,
de van parti, partizáni.

Tovább...

Ima

Szonettkoszorú

I.
Még térdelek, hogy elfakúl a szál,
a tincs a légzés ritmusába gyúl,
s a fulladásba jajdult kába húr
a szélben újabb táncosra talál

Tovább...

A fák és én

Mint kő a hegy, az ősz figyel,
s lapul beéri ennyivel,
kifent élén a fergeteg
hattyút dalol és elreped,
a csend suttog, s a félelem
avarba gyűjtve ég velem,
a szél fokán, a szál kékjén
gomolygunk mi, a fák és én.

Tovább...

Tenger és orom

Tördelt apályon keskeny csík a Nap,
a Hold rezgése alvadt kékítő,
s a hullámok zajába nyelt idő
hármas kezébe zár a pillanat

Tovább...

A fűzfa

S hogy mellkasára vette köntösét,
a nyírfa mély aranyba öltözött,
juhar fonákján gyúlt a tönk-sötét
a bükk-sudár s a szőke szil között

Tovább...

A vándorok dalaiból

Ég karéja, ki van ott?
Loptam tőle pipacsot,
záporral mért jó gazda,
égből lábát lógatja.

Tovább...

Cikádák kora

1.
Cikádát hívok rád, ó, publikum,
százvilág-polgár, s díszes, ugri hun!
Gomolygó halpénz, innen át oda;
mérlegén megül tükrök záloga.

Tovább...

A versről

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Mint zajló csermelyek szaga,
örvényből nő a fényes elme.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom