Driszkó Dóra Éva
Én csak készülök, mintha jönnél.
Mintha a szikrákkal sötétséget ölnél.
Nem tudom, mi az utam, hogy merre induljak el.
De nem akarok az lenni, ki csatát a keblére ölel.
El kellene kezdenem valamit, mert az idő szalad.
De egy kész tervem sincs, mi szépen előrehalad.
Holnap lennél 73,
S én még ma is válaszaid várom.
Hiányzol, és nem tudom, hol vagy,
Ez a kíváncsiság nem hagy.
Csak görgetek órák hosszat,
Mert vágyom a szavaid után.
A valóság többet hozhat,
De rád vágyom oly ostobán.
Delet vagy éjfélt üt az óra,
Lassan jár a mutatója.
Tűnik a most a mulandóba,
Kulcs biggyen a zárt ajtóba`.
Rezzen a perc, de ölelném,
Imádnám, ha leülne mellém...
Pólódba bújva várom a reggelt,
A "Jó reggelt" üzeneted, mi felkelt.
A bortól mindig sírok egyedül,
Bennem egy felhő, mi hegedül.
Halálra fagyok a melegben,
Ha nem lehetek ölelő kezekben.
Miért nem vagyok boldog, mint bárki?
Miért nem tudom magam jól használni?
Miért akarok segítségre várni,
Ha nem bírok kiabálni?
Te vagy az egyetlen, kire megérni várni,
Egyszer majd minden este én foglak a karomba zárni.
Miért én vagyok, aki több neked, mint más?
S a jelenlegi életünkre miért nincs ráhatás?
Nem kellene igazán semmilyen felhajtás.
Csak napra-nap egy kis léleksimítás.
Koszorú kell a fejemre, s tövisek a szívembe
Nem látom a virágzó fákat,
mert rejtik tőlem őket a házak.
Diffamálsz a hátam mögött, pedig elvileg kedveltél.
Nyugodt a lelked, mert szerinted mindent megtettél.