Driszkó Dóra Éva
Ha Isten vagy, ha ember,
A szíved nekem nem kell.
Légy az enyém teljesen,
S ne részben, feleslegesen.
Ha üvegből lennék,
Vajon meddig néznék,
Hogy a forró lég
Pattint szét?
Anyám haknizik
Az emberek azt hiszik,
Hogy aki olvas pl krimit...
Ötévnyi szavam vár rendezésre,
De hogy idegrendszerem erre kitér-e,
Kiderül majd húsz év múlva-idénre.
Haza akarlak vinni,
Szépen elcsomagolni,
Szeretnélek hívni,
De sorsunk meg kell még írni.
Szeretnék elrepülni,
Tiszta szavakhoz elszegődni,
Szeretettavakban megfürödni,
Édes csókodat megízlelni...
Viszont fáj
Próbálok erős lenni,
Próbálok csendben tenni.
Fáj, hogy kellesz,
S nem ölelhetsz.
Ha eltűnne a forrasztóónod,
Lehet, hogy én voltam... Csak úgy szólok.
El kell mondanom,
Te vagy minden hajnalom.
Tudnod kell,
Tőlem nem szökhetsz el.
Miattunk, nekünk, értünk, egymásért...
Miattunk sír ma az ég is,
De hogy miért kell ezt? Miért is?!
Mert nem oda születtünk, ahova kell,
Nem úgy éltünk, mit ember érdemel.