Driszkó Dóra Éva
Parfüm- és rózsa illata szállt a szélben,
De ránk omlott, ránk fagyott minden a télben.
Miért élnek nők a bolygón?
Mindenem imbolygón
Mozog a semmibe.
Amikor viszket a hátam közepe,
Nincs senki, ki elérje.
Kellenél, igen, Te.
Tükrei vagyunk önmagunknak szüntelen...
Szívünk dobban mégis nesztelen.
Ha Isten vagy, ha ember,
A szíved nekem nem kell.
Légy az enyém teljesen,
S ne részben, feleslegesen.
Ha üvegből lennék,
Vajon meddig néznék,
Hogy a forró lég
Pattint szét?
Anyám haknizik
Az emberek azt hiszik,
Hogy aki olvas pl krimit...
Ötévnyi szavam vár rendezésre,
De hogy idegrendszerem erre kitér-e,
Kiderül majd húsz év múlva-idénre.
Haza akarlak vinni,
Szépen elcsomagolni,
Szeretnélek hívni,
De sorsunk meg kell még írni.
Szeretnék elrepülni,
Tiszta szavakhoz elszegődni,
Szeretettavakban megfürödni,
Édes csókodat megízlelni...
Viszont fáj
Próbálok erős lenni,
Próbálok csendben tenni.
Fáj, hogy kellesz,
S nem ölelhetsz.