Driszkó Dóra Éva
Mosolyom hamis, mosolyom korbács,
Miért nem lehet jó? Miért nincsen jóság?
Héj... Bocs, hogy elfelejtettelek szeretni...
Tudom... most hiába akarok utánad menni, keresni.
De kösz, hogy itt vagy, ugye, jól vagy?
Tudom, a félelem sokszor nem hagy.
- de senki se érti.
Nincsenek szavaim válaszolni,
Pedig szeretnék vágyva szólni.
Bunkó vagyok? Fene tudja,
Némaságom igazolja.
Megtudni, hogy kik akarnak,
Hogy hogy kaparnak.
Tisztán, szépen,
Vagy egyből már egészen?
...
Ha a szíved újra nekem zengne.
Két karodban megpihennék,
Tényleg mindent oltalmaznék.
Mar a parfümöd, mit magamra fújtam,
Mint a távolodó jövőképem, a múltam.
A gyerek eszi az izzó dobozát.
A szívem hallaná a szíved dallamát.
Üvölt a szemed a hallgatásban,
Nem tudja senki, mi van a halk lakásban.
A szerelem párolog,
Csak fűtsünk rá pár fokot!
A gondolat andalog,
Adjunk hát rá okot!
Életeddel kezdtem el élni én is.
De hogy miért mondom ezt? Miért is?
Szemedben az éj ragyogott,
S benne láttam minden csillagot.
Kalapál a szívem,
Nemrég én sem tudtam, igen!
Újba fordult hitem,
Nem hazugság a rímem.