Driszkó Dóra Éva
- de senki se érti.
Nincsenek szavaim válaszolni,
Pedig szeretnék vágyva szólni.
Bunkó vagyok? Fene tudja,
Némaságom igazolja.
Megtudni, hogy kik akarnak,
Hogy hogy kaparnak.
Tisztán, szépen,
Vagy egyből már egészen?
...
Ha a szíved újra nekem zengne.
Két karodban megpihennék,
Tényleg mindent oltalmaznék.
Mar a parfümöd, mit magamra fújtam,
Mint a távolodó jövőképem, a múltam.
A gyerek eszi az izzó dobozát.
A szívem hallaná a szíved dallamát.
Üvölt a szemed a hallgatásban,
Nem tudja senki, mi van a halk lakásban.
A szerelem párolog,
Csak fűtsünk rá pár fokot!
A gondolat andalog,
Adjunk hát rá okot!
Életeddel kezdtem el élni én is.
De hogy miért mondom ezt? Miért is?
Szemedben az éj ragyogott,
S benne láttam minden csillagot.
Kalapál a szívem,
Nemrég én sem tudtam, igen!
Újba fordult hitem,
Nem hazugság a rímem.
Üvöltik néha a neved az utcák,
Mert mindenki s ők is tudják...
Elmentél, nem itt maradtál,
Hiányoddal fojtva martál.
Szuszogsz, szuszogsz.
Horkolsz,
Karjaimba bekuckolsz.
Lélekben már dorombolsz...