Domonkos Jolán
Ősz köpenye leng a tájon,
színkavalkád, levéltömeg,
friss festék a palettánkon,
sárgák, zöldek és vörösek...
Zizzen a levél,
hullik a fáról,
forog, megpördül,
járja a táncot.
Siet az idő, nyargal tova,
felhőbojton fénykorona,
arany színe őszi tájat
világít meg, s vadkacsákat
talál nádas közé bújva.
Kitapostam életutam,
minden ösvény hozzám vezet,
emlékekből összegyúrva
hoztam létre a jelenem.
Napkeltétől napnyugtáig
Friss hajnal van, pirkadat,
ébredezik már a nap.
Korán reggel kakas szól:
- Kukurikú, jó napot,
ébredjetek állatok!
Út menti fák ága között
hajladozó napsugár,
darázsfészek kulcslyukán át
óvatosan kukucskál.
Mókusfélék családjába
tartozik a mormota,
hegyoldalba üreget ás,
bevackolódik oda.
Bozóterdős vidéken át
sebesen fut egy kakukk,
hasa fehér, tarka-barna
máshol a mi madarunk.
Indiában él egy mókus,
szivárvány a bundája,
megfognám és átölelném,
de nézek csak utána.
DNS láncodba csavarodtam,
szeretnék megbújni a karodban...