Domonkos Jolán
Indiában él egy mókus,
szivárvány a bundája,
megfognám és átölelném,
de nézek csak utána.
DNS láncodba csavarodtam,
szeretnék megbújni a karodban...
Színes sávok égre festve
Incselkedve integetnek.
Vidám vonal földig hajol,
Ábrándozik és udvarol.
Kint a fák lombjai alatt
Az alkonyat bíborában
Nyírfák levélsusogása
Az, mi minket betakargat.
Szöknek az évek,
jönnek és mennek,
jövőbe lépve
múlton merengek.
Csillagfiú, csillaglány
hintázik egy fenyőfán,
gyertyafényes decemberben,
hangulatos téli esten
díszbe borul a szobám.
Hegyről, völgyről hó kacsingat
Hegyről, völgyről hó kacsingat,
csipkés tájon ezüst csillan,
fenyőtoboz ring az ágon,
megjött, itt van szent karácsony.
Decemberi téli felhő,
szürke, morcos kis tekergő,
az ég alján fénykabátot
vett szemügyre, s ahogy szállott,
belebújt a keze-lába
vörös színű, szép ruhába.
Télapónak sok a dolga,
mert rengeteg gyermek vár rá,
ajándékokat pakolgat,
telerakja a nagy zsákját.
Piros suba, fehér szakáll,
tiszta csizma ablakban áll,
ráncos arcon huncut mosoly,
ajándékot szór puttonyból.
Az erdő búskomor, félrongyos a gönce,
rozsdás avarszőnyeg terül már a völgyre.
Aranyló napkorong
ég és föld határán
zöld dombra teríti
még izzó palástját.