Domonkos Jolán
Szélúrficska fodrot ráncol
szép Tótündér szoknyáján,
hullámokat felkorbácsol,
amíg ropja a táncát.
Tündéri történet
Halványlila tüllruhában
táncra perdült a zöld réten
aranyhajú tündérlányka.
Óvatosan, félve néztem.
Csillog a napfény néhány vízcseppen,
víg virágszirmon ébred a reggel,
a langyos szellő fákat csiklandoz,
magához ölel édes illatot.
Tündérföldi tündér vagyok,
szemeimben csillag ragyog,
ha rád nézek, látom fényruhád.
Felhők mögül kibújt a nap,
ablakomon bekopogott,
azt súgta, hogy itt a tavasz,
harmatcsepp ül a szirmokon.
Kiskertemben jácint nyílik,
csengettyűs füzérvirág,
sötétlila harangocskák
fejecskéi néznek rám.
Barkaágra ült a tavasz
hóvirágok szirmáról,
suhant át csendben a ravasz
a patakparti szikláktól.
Tapsifüles és családja
hímes tojást festenek,
ügyeskednek, szorgoskodnak
a kicsi nyuszikezek.
Elmúlt a tél, te is látod,
nem kell már a nagykabátod,
hívogat, csalogat, jön már a tavasz.