Domonkos Jolán
Pipacsfejekkel játszik a hajnal,
piros kelyhekben pár cseppnyi harmat...
Rosszcsont manó mesekönyvben
vicsorított egy nagyot,
nem tetszett, hogy fintorog rám,
fordítottam egy lapot.
Gyere, május, simogasd meg szívemet,
Tavasz melegét csókolgasd arcomra,
Felejtsem el azt, kit elveszítettem,
Olvaszd fel bennem a téli fagyokat.
Megérkezett május, kiöltözött szépen,
smaragdszínű fűben virágokon lépdel.
Anyám homlokán sűrű gondfelhő ül,
már fiatalon őszbe borult a haja,
a múltban élve siratja rossz sorsát,
bár tovább léphetne, ő mégis ott marad.
Berki szellőrózsa
hófehér virága
tavasz szőnyegeként
borul rá a tájra.
Gyere, fonj pitypangkoszorút,
Erdőtündér, zöld ruhámhoz,
Rétre arany napfény borul,
Meleg szél bújik a fákhoz,
Egek hátán felhő vonul,
Kikelet van, tavaszlábnyom...
Nagycsütörtök a gyász napja lett,
új vírustól retteg a világ,
karanténban töltött vacsora,
üres utcákon csend és hiány.
Tavasz ujja színeket fest,
ághegyekre bimbót pettyez,
szirmot simít, rügyet fakaszt,
madárdallal betakargat.
Tágra nyitott virágszirmon,
Aranysárga nárciszokon
Varázslatos tavasz ébred.
Nádszálak közé
bújt el a tavasz,
szép nyárnak öltözött,
így lett nagy kamasz.
Ha tüszzentesz, vagy ha köhögsz,
papírzsepibe tegyed,
majd dobjad ki a szemétbe,
mást ne fertőzz meg vele.
Köszönöm a nők nevében
a gyengéd, szép szavakat,
a kapott sok kedvességet,
különleges az a nap...