Domahidi Klára
Miért lenne okom panaszra?
Ami kell, Isten naponként megadja.
Igéje biztat, kegyelme vár,
Szent Fia ma is közöttünk jár.
Incifinci kisegér,
a zsebembe belefér.
Ott szalad a garázsban,
a zsákomat kirágja.
Mikor eljössz hozzám,
nem mondom el, milyen rideg volt a reggel.
Milyen kegyetlenül sodort a szél,
s nem tudtam, hová ejt le.
Hogy nem volt illata a virágnak,
és elnémultak a verebek az ereszem alatt.
Leszökkent a fáról egy megsárgult levél,
újjászületést és új élményeket remélt.
Kápráztató virágálom
minden cseresznyefaágon.
Bárányfelhők fönn az égen
haladnak a messzeségben.
Hosszú, zord tél, tovatűntél...
vidd magaddal hideged!
Kipattanó rügyek között
a napsugár ránk nevet.
Értelmet nyer a kereszt:
ismersz engem, s mégis szeretsz...
Hozzád jövök, hogy ó, segíts,
bűneim súlya szétfeszít.
Amikor kicsi volt, féltettem és óvtam,
csendben elringattam, ölemben hordoztam.
Könnyes szempilláit csókkal törölgettem,
édes meghittségben elrejtőztünk ketten.
A Föld napjára
Nyújtsd a kezed felém, Atyám,
mikor hívogat a mélység,
csak Te légy a menedékem,
és eloszlik a sötétség.
Hallgass a fákra!
Az ágak susogása,
levelek rezzenése
...földünk bús zenéje.
Lassan lépeget az ősz,
utat tör az ősi ritmus,
dallammá dobban szívemben
e konok, visszatérő rigmus.
Volt idő, mikor mustármagnál
is kevesebb hittel éltem,
s a keskeny útról hol ide,
hol oda letértem.