Dobosi György
Nagyra nőttek a kicsi fák,
égig ér a tetejük,
elfárad egy öreg ember
gondolatban elmerül.
Nem kell néked nagy kalap, ha felhúzod a falat.
Amíg nincs meg a tető, tán nem esik az eső.
Nagy Imre halálának 61. évfordulójára.
Emlékezz, vagy ne szólj semmit,
legyen meg a tisztelet,
emlékezni tiszta szívből,
más ellene nem tehet!
Azt mondta a nagy Pannika,
hisztis lány a kis Fannika,
izgett, mozgott keze, lába,
elindult a nagyvilágba.
Ünnepeljünk együtt a múlt emlékére,
háború vége lett, lett hát végre béke,
ne tiltsa meg senki, hogy mi ünnepeljünk,
a régi időkre szívből emlékezzünk!
Kék madár száll odafenn az égen,
rejtőzik csendben a felhők között,
nem tudja azt, hogy mi vár rá éppen,
mikor ott szárnyal a nagy vár fölött.
Nyugodt lett a kicsi cápa,
mert ivott sok tejet,
így most a nagy bálna hátán
vígan foglalt helyet.
Isten teremtménye az egész világ,
Ember, míg teheted, arra jól vigyázz,
ne bántsd az állatot, ne bántsd az embert,
ha néked nem ártott, jó szívvel engedd!
Te nem látod,
mikor lelkek összesimulnak,
ami nemcsak egy kósza pillanat,
vagy pillanatnyi elme a mából,
mely mindent eltakar.
Tegnap nappal volt, hogy
házat építettem,
kíváncsiak voltak,
akik arra mentek.
Valóságot letagadni nem lehet,
órában van több kis forgó szerkezet,
abból hogyha valamelyik tönkremegy,
óra áll meg, nem pedig, mi létezett.
Vágod a fát, cserjét is utána,
nem törődsz azzal, mit dobsz kukába,
rombolod ezzel a nagyvilágot,
nem gondolsz arra, jövőt hogy látod.
Emlékezzél a régi időkre,
ne változtass semmit meg belőle,
hirdesd mindig csak az igazságot,
ne legyen már zsebedben a zálog.
Tudod, hogy kell élni,
örökké remélni,
semmit el nem érni,
de még így sem félni.
Ha párnára teszed fejed
a külvilágtól távol,
a béke helyét megleled,
nem kergetsz délibábot.