Dobosi György
Csukd be a szemed és álmodj,
ugrik egy nagy fehér táltos,
szőke herceg, aki ül rajta,
gyorsul, mert dől már a pajta.
Tiszták a lapok,
csak betűk vannak benne,
sehol egy folt,
szamárfül nélkül
árválkodik a polcon.
Oroszlán a Dunában,
nem ugrok most utána,
jobb lesz nékem fagyizni,
majd utána aludni.
Azt mondta a kisegér:
nem vagyok én gyáva,
ezért beleharapott
a macska farkába.
Csak szólj már, ne hallgass,
és ne menekülj,
mondd el, amit érzel,
fátyol lekerül!
Emlékeim csokorba kötöm,
felteszem a polcra,
ha jönnek a borús napok,
előveszem újra.
Szépítsd a tájat,
de ne bántsd a fát,
így lehet szép csak
ez a világ.
Fáradt az én lábam,
nem tudok már menni,
a szívem sem enged,
itt kell nékem lenni.
Felébredt a kicsi nyuszi,
ugrott is egy jó nagyot,
összeszedte bátorságát,
jó messzire elfutott.
Én láttam mosolyogni,
kit Te furcsán néztél,
vagy fejed elfordítva
siettél tovább.
Úgy járt egyszer kicsi róka,
beleesett egy nagy tóba,
ott pihent egy kedves fóka,
de nem volt a vízhordója.
Soha ne mondj csütörtököt,
ez a péntek kicsibe,
hogyha este hazaérünk,
öltözködjünk pizsibe.