Dobosi György
Kicsi csacsi gondolt egyet
és világgá szaladt,
nem volt fáradt, csakis addig...
nagyon gyorsan haladt?
Szép lesz majd az élet,
mindig süt a Nap,
mindaz, ami vád volt,
végleg elmarad.
Visszajövök száz év múlva,
megnézem, hogy mi van itt,
lesz-e vajon könyv a polcon,
régen sok volt, nyoma sincs?
Eső esik, galamb ázik,
hogy is jut el majd hazáig,
szárnya vizes, már nem repül,
a szél elől nem menekül.
Nagy madár az égen,
hallgasd, mit mesél,
ha nem érhet hozzád,
elfújja a szél.
Miklósfai parkerdőben délelőtt
muzsikából volt is bőven, kedvelő,
Kardos Feri gitározott tetszetőst,
jól éreztük magunkat mi délelőtt.
Készítik már az új zászlót,
lila, fehér, zöldet,
ahogy látják a Fradisták,
rögtön hanyatt dőlnek.
Csak vidáman ébredj reggel,
ha kinyitod a szemed,
Istennek is adjál hálát,
hogy ezt meg is élheted.
Kezemben ecsetem
kerestem fesztelen
keretet reptettem
ecsettel megkentem
kertemben kedvesem
ecsettel kergettem...
Tündérfalu közepében
volt egy tündérpalota,
tündérfiú minden este
szomorúan ment oda.
Billentyűjét pötyögteti
a hatalmas skalpvadász,
most már egy kis zsákmány kéne,
Nem mehet ez így ma már.
Eltört egy nagy virágcserép,
a kukába kiteszik,
ezután az új cserépből
virág is őt követi.
Kölcsön vagyunk itt a Földön,
azt, hogy meddig élhetünk,
meg is szabta megjöttünkkor
már a mi nagy Istenünk.
Kicsi mókus kereplője
erdő mélyén kiabál,
bújjatok, mert nagy a veszély,
orvul jön a támadás.