Dobosi György
Ne ébressz engem fel,
horkolni van kedvem,
nem tehetek róla,
ez Isteni strófa.
Van, kinek elég szelet kenyér,
közbe` elveszik tőle,
netán vakon vagy kicsit bután
indul sötét jövőbe.
Van, ki csak addig jó,
amíg segít néked,
ha fordul a kocka,
vele is a tények.
Amíg alszol,
orvul támad a halál.
Szárnyait lengeti
égen vidáman,
közben lepottyant
fekete leplet,
vörös fény osztogat
síró hangokat.
Emlékekbe kapaszkodva
örökké szeretni,
rengeteg rossz, régi között
csak a jót keresni.
Megvannak a balladák, kigyúltak a fények,
szívekben a szeretet, abban van a lényeg.
Benne mindent megtalálsz, újból a jót látod,
ez ellen már nem győzhet semmiféle átok.
Csillagként ragyogsz az éjszakában,
érints meg engem, ahogy közeledsz,
minthogy kezem simítod hajnalon,
gyógyítod akkor fájó lelkemet.
Üzenet
Ha eljön az időm,
ne állj a síromnál
könnyeket hullajtva!
Ó, Te drága, kis mikulás,
tele van a zsákod.
Elkészült-e tavaly óta
az eltörött szánod?
Van, akinek nem számít gyermeki érzés,
nem lát Ő semmi mást, mint anyagi részét,
szülőtől elveszi kényszerrel gyerekét,
nincs benne semmi más, csak a nagy megvetés.
Én szóltam!
Mikor a világ összefog ellened,
akkor nem lehetsz gyáva,
felemelt fejjel lépj hősök nyomába!
Nem vagyok én kék madár,
ki fent száll az égen,
gondolatom messze száll,
ahol kell a béke.
Még nem szólhat a nagyharang,
mi csak a jót várjuk,
aki most még nagyon beteg,
gyógyulást kívánjuk.