Dobosi György
Ó, Te drága, kis mikulás,
tele van a zsákod.
Elkészült-e tavaly óta
az eltörött szánod?
Van, akinek nem számít gyermeki érzés,
nem lát Ő semmi mást, mint anyagi részét,
szülőtől elveszi kényszerrel gyerekét,
nincs benne semmi más, csak a nagy megvetés.
Én szóltam!
Mikor a világ összefog ellened,
akkor nem lehetsz gyáva,
felemelt fejjel lépj hősök nyomába!
Nem vagyok én kék madár,
ki fent száll az égen,
gondolatom messze száll,
ahol kell a béke.
Még nem szólhat a nagyharang,
mi csak a jót várjuk,
aki most még nagyon beteg,
gyógyulást kívánjuk.
Vörös Károly munkatársamnak
Elmerengsz most a kórházi ágyban,
Holdat figyeled az éjszakában,
lehet, hogy az az ágyadat nézi,
titokban talán életed védi.
Nem kell nékem a kaviár,
csak egy darab kenyér
margarinnal, parizerrel,
az mindennel felér.
Nem írok én most balladát,
nem írok bűvös szavakat,
angyali szárnyakon küldöm,
lelked is végre szárnyra kap.
Csillag gyúlt a fényhomályban,
az vezessen tégedet,
bűnös lelkek is kövessék,
és jó útra térjenek.
Lesz talán egy okos tudós,
hajóra tesz kereket,
ahogy úszik majd a vízen,
egy nagy zátony közeleg.
Nem Istenhez szólok,
ő fentről figyel,
emberek sok ezreit
harag tölti el.
Elűzöm a bánatod,
kék eget még láthatod,
kérlek, azért bízz bennem,
szeretet a szívemben.
Mit kívánjak én ma reggel,
ölében az unokát,
amíg nagyon átkarolja,
adjon neki puszikát.
Palackba zárva, mint szellem volt vala,
szólhatna mai nap Petőfi dala.
Üsd szét a palackot, ne legyél zárva,
de arra vigyázz, hogy ne lépj a sárba.