Dobosi György
Csak szólj már, ne hallgass,
és ne menekülj,
mondd el, amit érzel,
fátyol lekerül!
Emlékeim csokorba kötöm,
felteszem a polcra,
ha jönnek a borús napok,
előveszem újra.
Szépítsd a tájat,
de ne bántsd a fát,
így lehet szép csak
ez a világ.
Fáradt az én lábam,
nem tudok már menni,
a szívem sem enged,
itt kell nékem lenni.
Felébredt a kicsi nyuszi,
ugrott is egy jó nagyot,
összeszedte bátorságát,
jó messzire elfutott.
Én láttam mosolyogni,
kit Te furcsán néztél,
vagy fejed elfordítva
siettél tovább.
Úgy járt egyszer kicsi róka,
beleesett egy nagy tóba,
ott pihent egy kedves fóka,
de nem volt a vízhordója.
Soha ne mondj csütörtököt,
ez a péntek kicsibe,
hogyha este hazaérünk,
öltözködjünk pizsibe.
Mélyen nézzél a szemébe,
ha megvan a tisztelet,
de hogyha ezt még nem érzed,
az egészet elfeledd.
Mikor érték volt az ember,
nemcsak egy elhagyott darab,
akkor is óvták a sorsát,
ha erő benne nem maradt.
Nem kaptam én jó éjt puszit,
alhattam is egyedül,
hogy mi történt az éjszaka,
számomra ki nem derül.
Még zeng az ég,
tüzes szikrákat szór feléd.
Ne siess, maradj,
keress magadnak
más utat!
Morvay Gyula emlékére
Felnéztem Rá,
mint templomban
Krisztusi keresztre.
Míg élt,
csodának véltem.
Dupla ünnep
Rózsák nyílnak udvarunkban,
úgy nézzük a kék eget,
de nemcsak az álmainkban
van az igaz szeretet.
Balatonfenyves, Balatonszárszó,
tenéked itt már nem áll a zászló,
stégről a vizet hiába nézed,
a halak is csak nevetnek téged.