Diószegi Judit
Köszönet
Kora reggel piros-kék fény vegyül a Nap sugarába,
Mentős, rendőr és tűzoltó álmaidat még vigyázza.
Szerelemszárnyú illatbolyhok,
Mandula, ibolya, somvirág,
Szanaszét hullnak kis virgoncok,
Fehér a kínai szilvaág.
A mélyben puha nyugalom,
Csupa csend,
Szelíd hatalom, szeretet.
Harsányan
Soha nem száll a magány.
Azon a mosolygós, áprilisi reggelen
Szembejött az életem, és álmosan köszönt.
Fagyos, víg humorával évődve mérlegelt,
ajkaival üde csókot lehelt arcomra,
megperzselt, és a derűje belém költözött.
Tétova, pihepuha, csillanó, setesuta
Varázslat
Szétrepül ide-oda, elborít színe java,
Ha látlak.
Pihepuha fények, pihepuha láng,
Hirdetik, hogy élet ragyog, s a világ
Meghittségben árad, szépbe öltözik,
Odahaza minden lélekben feszít.
Az életemben volt már
Rengeteg fájdalom,
De nem bánom, csak azt,
Hogy ismerlek. Azt nagyon.
Csitt! Hallgass, Kedves! A csend oldás.
Bőrödön bőröm édes kovász.
Szívdobbanásom érzem, megriaszt,
Ritmusa benned életet fakaszt.
Férfi és nő egy egységet alkot,
Legyenek bármily beteg képzetek,
Békében, bájban szépséget formál,
Nem hatnak rá tévelygő nézetek.