Designo
Korom és hó piszka éltet,
kínra reccsent stigma és
szakrális tam-tam ritmusa
hasít életet ál-világomba.
Most vagy is meg nem is,
mint arcélbe sebesített hétköznap,
csendre szűkülő perc-terc.
rengeteg hamis ünnep
és mély-konok
hétköznapok.
a meddő-száraz
ígéretek
lealkudott ára
fáraszt és elemészt.
Fehér színben hasalok
a korom kitakar
tudatlan állapot
semmi nem zavar
vigaszt lehel egy
arctalan tünemény...
Korsóm üres tarisznyám lapos
megtalálnak rendre a gondok
utam járatlan s rögös is talán
az életem néha nekem is talány...
...spirálhalmaz.
Tegnapok-ízű
félelemleves
irtó íze. Mert
újabb stigmák
követelnek
benned helyet.
Ködbe szórt emlékeim
törött utcák kerítésére hull,
a kapukra támaszkodó hajnal,
mint csoszogó értelem,
megismerésemre alkuszik.
felhőgúnyák alatt
szappanillatú kezed
régvolt emléke kering
maskara-színes kötényed
kiszáradt lelkem örömére
önző vágyakra keserít...
Partjaimon ülök,
helyetted kapaszkodom:
gépiesen ismétlem
mások kibelezett érveit.
Semmiben tér-fogan,
karomban szelíd ősz,
kockás terítéken
ökörnyál enteriőr.