Demény Szabolcs
Meséld el nekem,
hogyan telt a napod?
S amikor lenyugodott...
Láttál-e hullócsillagot?
Hóleány
Egyszer tán betoppansz.
Odakint hó-förgeteg.
Lerázod ruhádról s hajadról,
és megsimítom a kezed.
Elfogyott az üveg bor,
s a karmazsin függöny
megszűrte a délelőtt fényeit.
Zárva az ajtóm,
nyitva szívem,
reggeltől estig csak benned hittem.
Néztem az égen, ahogy a madarak suhannak,
egy hang azt súgta csendben - ne hazudj magadnak -.
Konyhakertből kilépve
reám nevetett az Isten.
Kicsiny kapun kiférsz-e,
s jókedved van éppen?
Egy pohár bor mellett tűnődöm.
Bölcsességet az idő múlása hozhat-e?
Vagy csak színpompával érkezik tavasz után a nyár?
Kérdéseim megválaszolatlan.
Eső hull s az est leszáll.
Könnyen repül a pillangó, ha könnyű a lelke.
Gyermekem álmodik... s megrándul a teste.
Törékeny szárnyú pillanat meglebbentette az éj függönyét,
s oly könnyű volt minden, mint még soha.