Demény Szabolcs
Egy pohár bor mellett tűnődöm.
Bölcsességet az idő múlása hozhat-e?
Vagy csak színpompával érkezik tavasz után a nyár?
Kérdéseim megválaszolatlan.
Eső hull s az est leszáll.
Könnyen repül a pillangó, ha könnyű a lelke.
Gyermekem álmodik... s megrándul a teste.
Törékeny szárnyú pillanat meglebbentette az éj függönyét,
s oly könnyű volt minden, mint még soha.
A fény kárpitján átderengő sötét
nyugalmat hoz és békét.
Ne kössük magunkhoz azokat
akiket igazán szeretünk.
Búcsúnk annál fájóbb lesz.
Megremegett testem s jégcsaptükrében
egy álom szivárgott a létem felé.
Tudatosan hasadtam meg reggel,
péntek volt, a Nap is vígan már,
ott kucorgott álmos, piros szemmel,
mit úgy hívnak, hogy messzi láthatár.