Demény Szabolcs

Megvajúdta a reggelt a hajnal

Megvajúdta a reggelt a hajnal,
s ködfürtös csókba zártam ajkaid.
Forrón ömlött, mi emberi.
Szerelmünk halandó magvai.

Tovább...

Este-nappal

Vércseppedet őrzi még a betonlépcső,
hasztalan nem telt el a délután.

Tovább...

Ne ébressz fel

Tűz fényénél alszik a kedves.
Odakint az erdő titkos és csöndes,
Valaki lopódzik, zizzen az avar,
Holdvilágnál tündéri kacaj ébreszt fel.

Tovább...

Nem vagyok jós

Nem vagyok jós,
az életet nem ismerem...

Tovább...

A hajnalt várom

A hajnalt várom szakadatlan,
s a csendet köszönöm a fáknak.

Tovább...

Ego

Attól kezdve, hogy
tüzet gyújtottak benne...

Tovább...

Amikor nem voltam senki

Amikor nem voltam senki,
és Valaki akartam lenni.

Tovább...

Este

Megrágtam szavaim, s
lelkemmel együtt kiköptem a sárba.

Tovább...

Ahogy dobban

Ahogy dobban, nem rólam szól.
Miért is szólna? Nem az én életem.

Tovább...

Tanunk s vigyázónk

Csak néha sercen
fel a hulló
portól.

Tovább...

Hó-takarta

Fészekbe bújik a hópehely,
fészekbe bújik a szellő.
Elmúlik s újra éled
a hó-takarta téli erdő.

Tovább...

Kendőbe zárva

Kendőbe kötve, mint az idő,
nagyanyám arca feldereng.

Tovább...

Égi szőttes

Égi szőttes,
csillagok.

Tovább...

Hajlok a fénnyel

Hajlok a fénnyel.
Köröttem
csöndes angyalok.

Tovább...

Elaltatom a kertet

Elaltatom a kertet.
Barázdapaplant húzok rá,
kicsiny madaraknak enni viszek,
és a dézsából kiöntöm a kissé fagyott vizet.

Tovább...