Délibáb
Honnan jöttem, s hová tartok?
Nem folytattam sosem harcot,
csakis önmagammal szemben,
ha valamit rosszul tettem.
Napfényben fürdik a város
Ott, ahol senki sem jár most.
Félelemmel telt szívekkel
Várjuk, hogy jobb lesz majd reggel,
Vége lesz a rémálomnak,
Ránk virradhat egy jobb holnap.
Borongós október, fúj az őszi szél
Susog a falevél, a nyárról mesél.
Forró volt a nyár, nem hozott hűs esőt,
Csak bágyasztó, izzó, meleg levegőt.
Bevésődött, mint egy fénykép,
Az emléke most is él még,
Szeme huncut hunyorgása,
Büszke, egyenes járása
Előttem van, látom újra,
Felidézem szomorúan.
Várom, hogy hulljon a hó karácsony este,
Mint gyermek, ki ablaknál Kisjézust leste,
Várom, hogy fehér, megtisztult ünnep legyen,
Mindenki jóllakjon, finomakat egyen.
Halványulnak az emlékek,
A múltról már nem álmodom,
Jó, ha csak a mának élek?
Előbb vagy utóbb megtudom.