Dallos János
Borús, fehér téli reggeleken fagyban gondolt Rá,
S mint ők, vált kopasz társaival lassan bánatossá.
Lekonyultak gyönge, vékony ágai, erős szél jön,
Le is töri. Fájdalmas. Eléggé, hogy összetörjön.
Fájdalmas köröket futni, tudván,
Hiába. Néz rád gonosz mosollyal.
Hányszor vághat még az Élet pofán
Hamis álmokat beléd kódolva.
Rózsaszín ködfelhő takarja éleslátásom,
Józan eszem másik oldalára fordul éppen.
Kábultan, szerelemtől megszédülve álmodom?
Délibáb, vagy tényleg szép haja játszik a szélben?
Gondolataim egy farkasról két és fél év távlatából
2018 margójára
Létezik egy kedves farkas, csodálatos.
Nagy termete, szerénysége káprázatos.
Harapása vad, már-már túlzóan szelíd,
Hangja szelíd, már-már túlzóan vad.
Eljött végre a várva várt utolsó nap,
Az év utolsó miséjét tartja a pap...
Sulimnak folyosóján vesztegeltem,
És tekintetem egy lányra szegeztem.
Egy leírhatatlan érzés fogott el,
Egyetlen pillanat, beleszerettem.
Pezsgőt bontunk, durran a parafa,
"Együtt" a család, boldogság, szeretet,
Kapunk az élettől egy kis szünetet,
Boldog szülinapot, drága mama!
Krétát török a karcos asztalon
Avagy egy irodalom órai büntetés
Krétát török a karcos asztalon,
Előttem az igazolvány és kréta,
Ugrál a szem, mint egy leveli béka,
Kicsiny krétából lett egy nagy halom.
Úton. A buszon. Egyedül. A semmibe.
Lelkedet nyomasztó, sűrű sötétségbe.
Hatalmas csomópont, milliónyi véglet,
De egy járatra szállsz, melynek neve: Élet,
És az tied.
Viszlát, szerelem
Frusztráció s ideges görcsölés,
Baklövés, majd a fájó köszönés.
Őrjöngés, depresszió, ébredés:
Értelmetlen többé a létezés.
Két éve vagyok már katona,
Szerelemmel vívott háborúm
Kegyetlen, pulzusom szapora,
Sikertelen minden randevúm.
Modern kori bonyodalmak
Kínzó stressz, mi hetek óta nem el múlik,
És szinte minden reményem szertefoszlik,
Akkor jön legszebb válaszod, persze, jövök,
Találkozásunknak perce legyen örök.
Gyönyörű lány
Észrevettem az ajtón belépve,
Rocknak tüze ég két szép szemében.
Hatalmas láng, mely nem sokakban él.
Gyönyörű lány,
Ki fellegeinkben angyalként száll.
Beborult az ég, a sötétség leszáll,
Segélyért kiált most az emberiség.
Eljön értünk a láthatatlan halál,
Ezreknek jövője reménytelenség.
Kegyetlenség világának kerekén,
Az élet rideg, háborgó tengerén,
Kicsi, roskadt hajónak fedélzetén
Egy magányos kalóz lélekben szegény.