Czirják Béla
Édesanyám emlékére
Halálod ahogy a gyerekek szoktak
lábujjhegyen hátulról ijesztett rám
A másodpercek percek nem zajongtak
lelkem némán kiabált eressze szám
Zuhanni lábujjhegyre
Akár a tűlevelek
Zuhanni mindegyhogyhova
A Herceg elindul
S eltéved a lova
Testemről lehámozom
az ünneplőkbe öltöztetett
szerelmek emlékét
Foltos szalmazsákon pihen
Nyakára húzza
A csillag-lepedőt
Cserepes ajkáról
Levélt pergető
Dallamok szöknek a
Hold felé
Ágicához
Két könyv között
mikor
elmosódnak a sorok
Megáll a másodperc
Rád gondolok
Csavargó csodacsillagok hullatják
Örömkönnyeiket az éjszakába
Kiböjtölt csókok íze robban a szánkban
Füst festeget
Fest eget
Fránya felleget
Életet legelget
Kérdez és felelget
A tarka térben
Megannyi gyökér minden ujjunk
Köröttünk sötétség didereg
Mi akartuk hogy összebújjunk
Támadni készülő vert sereg
Lakatlan lelkembe
Szerelem költözött
Fényt hozott szemembe
Csókokkal kötözött
Az emeletes érzelmek tövében
Ez a Szerelem
Lakatlan bontásra vár
Falai emlék-gerendákkal
Vannak megtámasztva
Különben maguktól leomolnának
Megnőttünk mi is
Kinőttük mosolyainkat
Akár a cipőinket-ruháinkat
Már nem káromkodnak ránk
Sem a sofőrök
Sem a bakterok
Nem szaladgálunk
A buszok előtt...
Hiányod ágyában fekszem
Szemhéjaim elromlott redőnyök
Nem tudok aludni