Czirják Béla
Ez a megmászhatatlan homlok
ez is elmerült
földbe süllyedt
hazátlan férgek keresik
(ha fúj ha esik)
rajta helyüket
Az értelmetlen dolgok
bennem összebújnak
A gondolatok hitté
domborulnak
Már húsz éve hogy
Világra bömböltem
Szüleim szerelmét
Apám épp dolgozott
Tompa csobbanás
a kő elmerül
körös-körül
körök vibrálnak
porrá mállnak
a szavak
Álmaimban már
sok mindent megéltem,
ha nem volt más,
magamtól is féltem.
Falakon szűröm át
a lombszagú csendet
a fátyolszerű
valósággá vedlett
világot