Czibere Anita
Pipacstenger közepén, a mező
lángoló lelkén megpihennék,
megpihenvén e bódító tájon
lelkét lelkembe simulva látom.
Virágvasárnap
Virágnak vasárnapján
Nyíló leggyönyörűbb rózsa,
Mely az Élet kelyhét
Magában hordozza.
Tavaszvárás
Hol késik már a tavasz?
Mézillatú áhítat,
Mézillatú áhítat, mely
Szépségével egy világot átitat.
Tavaszanyó dúdolgat,
A földből úgy csalogat,
Előbújik kis virág,
Harangfejű hóvirág.
Aranyló sárgába öltözött
természet lágy mosolyú,
szelíd fények
az arcomhoz érnek.
A kikelet virágai
Isten Mennybéli álmai,
Szerelmes üzenetével
egy világot Fénnyel ölel.
Felkelő nap bársonyos palástja,
lelket bontó, reményt hozó csodája,
szelíd fénye ágak között fejet hajtva,
mosolyát hinté szerte mindenhova.
Jöjj, tavasz, jer ide,
ülj a kertekbe most le,
bontogassad szárnyadat,
adj a világnak új álmokat.
Angyali érintés
Angyalfények körbejárnak,
a szívemhez muzsikálnak,
angyalfények szép zenéje
lelkem kertjét megidézte.
A mindent kitöltő Isteni Szeretet
Természet szívébe
mélyen belenéztem s
magam láttam benne
ragyogó fehérben.
Az elengedés művészete...
Elment az egyetlen, kit szerettem,
elment, ki a szívemben fényt jelentett,
szerelmem nem áldoztam fel
a tehetetlen, keserű kínok padján.
Ősz eleji hangulat
Lágyan suhant át a fák között
a szeptemberi szél, s lágyan
billent meg tőle minden levél,
gyengéd üdvözlése ez a közelgő ősznek.
Szőlőt érlelő augusztus-vég,
Még benned ragyog a kék ég,
Még benned ragyog a nyár,
De az ősz már a nyomodban jár.