Czene Sándor

Czene Sándor

Született: 1972. június 8.

Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Megcsillan a szürke bádogon

Hideg, esős éjszakák,
Magamba burkolózva fázom,
Várom a reggeli Napot,
A hajnali esőben ázom.

Tovább...

Megint rád várok

A zsigeremben élsz,
Bennem vagy,
Nem tudlak feledni,
Míg fel nem fal...

Tovább...

Mit mutat...

Mit mutat a mélység?
Hol eltűnik a szépség,
Csak a kín marad velem.

Tovább...

Azt, aki vagy (N. E.)

Túl mindenen,
Csak a rideg valóság,
Repülök érted
Minden létező valón át.

Tovább...

Furcsa, kis hétköznapok

Furcsa, kis hétköznapok,
Megjelennek az évek,
Telik-múlik az idő felettünk,
S történeteket mesélnek.

Tovább...

Magába zár

Kívülről minden normálisnak látszik,
De belül rohad a rendszer...

Tovább...

Végtelen az éj...

Elhagytam már mindent, mindent, az élet amivé lett,
Mögöttem a hold, felettem a csillagos ég fénylett,
Mintha nem is élnék már, csak egy álom kerget,
Valahogy túléljem ezt az órát, ezt a percet.

Tovább...

Lassan eljön a hajnal...(töredék)

Lassan eljön a hajnal,
Fekszel mellettem
Kibontott hajjal,
Mellettem fekszel...

Tovább...

Emlékek temetője

Várom a hajnalt,
Hogy elmúljanak az álmok,
Elmúljanak az emlékek,
Amiket látok.

Tovább...

Ahol kivédhetetlen...

És mégis kell hogy fájjon,
Pedig megint megpróbálom
Kiűzni magamból a kínt,
De mindig elvakít,
Tapogatok a fehér bottal,
Földre nyomva, eldobottan,
Egyedül a vakságomban,
Senki nincsen kartávolban...

Tovább...

Velem ébred

Mint, amikor a Nap felkel,
Velem együtt ébred a reggel,
Világtalan, vak koldus vagyok,
A fényben élek, a sötétben halok,
Átviláglik a szívem kamráin,
S velem együtt szambázik,
Táncolok a reggeli fényben,
S velem táncol, ha kérem...

Tovább...

Szikla

Hívogat, mint parti fény a ködben,
Tudom, amikor csónakommal neki ütődtem,
Rezzenéstelenül állta az ütést a szikla,
Nem is jelentettem neki semmit, mintha
Méh repült volna betonfalnak,
S ahogy a tisztítótűz lángjai belobbannak,
Úgy égett bennem a láng,
Felfal, mint tehetetlen, falánk...

Tovább...

Alkonyi órák

Melankolikus szeptember,
Nyugodt, alkonyi órák,
Amikor egy beszédes tekintet
Többet ér minden kimondott szónál.

Tovább...

Eltompít egy szó

Olyan az agyam, mint egy lebombázott város,
A semmi szélén állok, a mindennel határos,
Kiégett, kormos, szürke házak,
Elvakítja szemem egy meglepő káprázat.

Tovább...

Nem akartam...

Nem akartam elkészülni vele,
Nem akartam megírni ezt a verset,
Tudom, furcsán hangzik mindez,
Én is az vagyok, furcsa szerzet.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom