Csurulya Csongor

Született: 1998. március 25.

Népszerűség: 51 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Újévi história

Ábel és a kéjleány

Egy meleg szilveszteri estén
Tivornyától szenderegve tán,
Feküdt Ábel lomha tenyerén...

Tovább...

Karácsonyi ima

Hatalmas, érdes szikla az Isten,
vézna, őszült Sziszüphosz vagyok én.
Leülök a hegy ormán, s támaszom
a lenge szegfű apró levelén:
éji könnyek, füstszagú harmatok.

Tovább...

Szerelmeseknek

ha szerelmes vagy,
ne tégy szirmokat kalapodra,
talán ünnep lesz ez
s majd víz ömlik a búcsúcsókra

Tovább...

Rendszer

Alig tértél örökre nyugvóra,
még megígérted nekem becsszóra,
hogy velem vagy nélküled,
de a rendszer nem áll meg.

Tovább...

Megtörtek dala

Fordulj el, hogyha menned kell,
Minden árva lány kevesell.
Tönkre vágódj, csak cél legyen,
Pipacstól élő kegyelem.
Rojtos, züllött búzavirág,
Hóhérod lett ez a világ.

Tovább...

Ágyadnál

Látom - mint őszülni megy...

Tovább...

Éjszakai merengő

Nem jött ma szemeimre álom.
Éj van, s két óra: időtlenség.
Égi csillagok múltját látom,
fényévekre züll a mindenség!

Tovább...

Öreg vándor

Nincsen nekem egyéb másom,
Csak a lomha, bús magányom
Magammal magamat osztom,
Senkivel sem osztozkodom.

Tovább...

Csak én...

Egy kitalált személyhez...

Sziporkaként tengődik a Hold,
gyerekek kacajából vacsoráztam
én, csengett a patak, s a híd dőlve mosolygott.
Csak én voltam ott, ki hangodat vártam,
(csak én rúgtam magamban a port.)

Tovább...

Őszi rapszódia

Őszre esett a kétely - s roppant!
Sorvad a napfény!
Csavart-pattant,
Tűzbe fulladt
Délceg romlások - ágról szakadt!

Tovább...

Esti induló

Madarakat simít el a felhő,
A nap átnéz a korhadó fenyőn,
Tompán árnyékot veret a falra,
Levelek fütyörésznek a tetőn.

Tovább...

Semmiség

Halkan dalolnak az ágak,
Szél simítja az ablakot,
Verőfény játszik a falon,
Megsúgják: holnap meghalok.

Tovább...

Vallomások

...Én a süketítő elsők között voltam,
Mikor Prométheusz tüzet lőtt fülembe,
S Ethon gyakran hiú májam marja mostan.

Tovább...

Négy éve

Lassan több mint négy éve már,
Hogy fullaszt a tavasz, s megvet a nyár,
Hogy bánatnak ütöm szegény fejem,
Hogy jótól messzire csendesedem.

Tovább...

Eszméletem

Gyermeteg kezed lesem,
tenyeremben keresem keservesen,
ábrándult szemed mélyed
fáradt orcádba, fényét óvva félted.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom