Csorba Tibor
Nézem hosszasan, meglepetten,
fölé hajolva elmerengek:
hihetetlen -
apa lettem!
Valami fagy bennem felenged.
Jézusom!
Szembe jön a vírusom -
felfújt hólyag, s ami rá vall:
fején ócska koronával.
Elfagyott a liliomfa virága,
tündérruhát varrt magának - hiába.
Kurta tél, te fattyú tél -
ki mondta, hogy visszatérj?
Nagyapa-sirám
Én mától téged hiába várlak,
elválaszt tőled egy fránya zárlat.
Parancsba kaptam: maradjak itthon,
s ne menjek hozzád nyíltan, se titkon.
A magány súlya nem relatív -
kinek-kinek a maga keresztje:
akit ha börtönébe taszít,
törvényt hoz, hogy többé ne eressze.
Álszent korona,
eszement rút vírus -
ki-minek rokona,
mi lesz ma új rítus...
Ötmilliárd a lottón,
hétmilliárd a Földön -
koronavírus grasszál...
Jó lett volna bátran élni -
rózsakertben ritkán félni,
temetőben is remélni...
Nyissatok ki minden ajtót -
nyomomban a bitang hajtók:
rám vadásznak, engem űznek,
vízbe löknek, vetnek tűznek.
Mindenki talpig
kék-feketében,
menyasszony gyászol,
két szeme ében,
menyasszony táncol,
szénpor a könnye...