Csonka János
Csendes ég alján a derűt,
Test vásznán ujjak ecsetét
Keresi kergetőn tiszta szemű
Lélek a lényegét.
Kezemben néhány régi olvasott levél,
Mintha szólnál, mintha némán érintenél.
Ha mondtad, sose hittem egészen el,
Hogy egy nap majd elmész s nem leszel.
Írni, írni, de sohase,
Most sem tudok, csak szétliheg
Egy kusza vers a papíron,
Keresem még tanítóm.
Gondolni valakire mindig
Fészekbe ülő madárként tudtam
A szavak elfolyó sóhajaiban.