Csókay Béla
Ez a mi világunk épül-szépül,
addig verik, míg bele nem kékül.
Zúg a tömeg, vezetné az elit,
szétkószál a nép, nincs nyugalma itt
Gyötrő gond még százszor teltebb, mézes
ízt is megmérgez, és feldúl derűt.
De amíg nem ízleltél keserűt,
nem tudhatod, hogy milyen az édes.
Szívembe telepedett
a fájdalom.
Ma reggel összeroppantak az egek.
Dolgokat lezárni nincs több alkalom.
Ami lett, vállalom.
Beteljesedett.
Van, aki él, és van, aki hal,
sóhaja száll, majd halkul a dal.
Már oly távoli,
egyszer lassan elhal.
Szív melegével látsz élesebben,
hol hencegő hazugság a koncát
védi, mint vadonban a rakoncát-
lan állatkölyök. Lopott fény rebben
Mert én nem csupán fesztelen ruhám,
hanem súlyos életem viselem
gúnyaként megtépázott testemen,
s levetni nem tudom. Túl több tusán
Prediktíven mondom: eső jöhet holnap.
Honnan tudhatnám, hiszi a piszi.
Közben házunkat viszi a píszí
egy irányba. Nem is oly régen még volt nap
1433. körül, India partjainál
Én, Cseng Ho megharcoltam életharcom.
Könny gördül a szememből, az arcom
éle veretes, sötétlő arckontúr,
a békén innen, a nagy harcon túl
vagyok már, öregedő s immár beteg,
és már oly régóta nem gyermeteg
óhajok rabja. Belül kényszer feszít,
hordom izzó hűségem terheit.
Kezdetben volt a boldogságos Isten.
Ő volt kezdetben mindenben minden,
és érezte belül az élő erőt,
és megteremtett minden létezőt.
Zúgó tömegben egy kopott széken
a magány végigroskad egészen.
Borúja rám hull, és szinte hallom,
a fejekben zörög a sok dallam...
Hármas mondóka
Egyszer jártam Mátészalkán,
Kétszer láttam szarkát tarkán,
Háromszor lőtt nyulat nyilam,
Négyszer roptam vad lagziban,
Ötször főttem gőzfürdőben,
Hatszor háltam őserdőben,
Hétszer szóltam: hé, te mamlasz,
Nyolcszor hittem, értem bomlasz...
Nem lépes méz, de ízes konyhasó,
amit tartasz kezedben: szép kötet.
Versek csillantják benne fényüket,
s mély vízbe vonznak, nyájas olvasó
Mondod: írjak tetszetős verset én.
Szelíden kezdem az elején,
haladgatok. Semmitmondó képek
nyöszörögnek, hogy inkább lépjek
Itt böngészhetsz ősi és modern tudást
te, aki mindig kíváncsi voltál.
Néked üzen e közösségi portál:
embernek mi hozott fényt és bukást