Csiki Attila

Csiki Attila

Született: 1987. május 9.

Népszerűség: 22 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kis patak

Csörgedezik előttem, egy kis patak,
partjára ülök, pihentetem fáradt lábamat.
Csendben figyelem ragyogó felszínét,
a nyári nap sugarait szórja szét.

Tovább...

Hogy éljek a mának?

Két lábammal állok a földön,
az elmém és testem börtön.
Nekem beszélnek a titkolt vágyak,
mit mondhatnék így a mának!?

Tovább...

Kiszáradt folyó

Kiszáradt folyómederben lépkedem,
hátramaradt nyomai mesélnek nekem.
Levelek zöreje hallatszik a szélben,
halk nyomokat hagyok a mederben.

Tovább...

Művilág!

Dobj a tóba, úgyis süllyedek,
megragadnak, lehúznak műszerek.
Műbalhék, műkaják, műgengszterek,
utángyártott tények és celebek.

Tovább...

Novemberi reggelen

Novemberi reggeli sétán a köd átölel,
lépteim neszét lassan hagyom el.
Hideg ráteszi nehéz kezét vállaimra,
levelek zöreje sikolt bele a tájba.

Tovább...

Utazás

Szobámban egy önarcképet rajzolok,
amit keret nélkül majd a falra akasztok.
Még várhat, összegyűröm és kidobom,
álmot ringat és kinevet öntudatom.

Tovább...

Utolsó álom

Inget szaggat rólad a hajnal,
rád borul a reggel nagy zajjal.
Szádon alszik még a gondolat,
benned az éj fényei még ott vannak.

Tovább...

Húz tovább

Egy újabb nap, amit láttam,
lábnyomom hagyom a sárban.
Előttem még nincs egy sem
kőbe vésve, mit kell tennem.

Tovább...

A múltba vész

Csókot küld a hajnal, s harmat cseppen,
hűvös a reggel, elterül fehér ingben.
A távolba feledkezik most a pillanat,
eső szűri az eltévelyedett hangokat.

Tovább...

Tudod-e?

Tudod, milyen érzés, mikor a közelében jársz?
Elkap egy bizsergés, mintha könnyebbé válnál.
Közelebb lépsz hozzá, s belenézel a szemébe,
aztán mintha belezuhannál a lelkébe,
rád mosolyog, s mint egy kéz, elkap,
s megáll az idő, hangjával megragad,
s csak állsz tehetetlen, mint egy gyermek,
mely szavakat még lázasan keres.

Tovább...

Átölel a nyugalom

Hátamnak feszülnek most a fűszálak,
fáradt szemeimmel az égre kiáltok.
Karon fog a táj, helyet kínál,
szavam nincs, csak a gondolat jár.

Tovább...

Magához szorít

Kezem között hal az idő,
mesélnek csontjaim.
A gondolat leplet sző,
elérték az árnyak szavaim.

Tovább...

Mesél a puszta

Hosszú éjszakát űzve sétára hív a reggel,
nincs ok, nincs cél, csak játszik szemeimmel.
Szunnyad még a lárma, csak én járok, és a csend,
sóhaj bújik szélként a rezgő faleveleken.

Tovább...

Elemészt

Pislákoló fényekben fonódnak a léptek,
fojtott szavakat hordanak a szelek.
Emlékek hamvaiból ébredő gondolat
meredt tekintet mögül kopogtat.

Tovább...

Minden és semmi

Szobámban már deresek az ablakok,
némán a múltban barangolok.
Nem bánt, csak néz rám, ki vagyok,
hisz a mai úton már rég rohanok.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom