Csikesz Hajnalka Mária
Baranyi Imre ihlette vers
Torzult világ, hol élek én,
Józan sehol e földtekén,
Csak Lucifer vigyorog.
Övé a nép, a részeges,
Nem számít más, csak részleges,
Rózsán tapos, vicsorog.
avagy Kriszti a"kriszti"chon
Szép szemed tükrében
Zafírszínű éden.
Szeretlek. Hogy miért? Nem tudom.
Ha nem vagy velem, fájlalom.
Életemnek java úgy telt:
Kerestem, kutattam Istent.
Hiszen mindig itt volt velem,
Fénylő temploma a szívem.
Megsárgultak füzetemben a lapok.
Április még nem jött el, és megfagyok.
Reggelente még mínuszok röpködnek,
Cicáim meleg szobában csücsülnek.
... az én szememmel
Jegesednek már az utcák.
Aranyszínű Nap! Most hol jársz?
Nem sok kedved van felkelni,
Ural téged ez a téli
Árnyvilág. Köd lepte tájak.
Remegnek a téli ágak.
Tom, a macska élte volna
Boldog macskaéletét,
Ám Jerry ezt sosem hagyta.
Piszkálgatta őkelmét.
...Bár fiatalkoromban kipróbáltam,
Túlzásba csak egyszer vittem. Megbántam.
Régi mesék újratöltve
Volt egyszer egy baromfiudvar
Tyúkok, récék kis lakóival.
Disznók, lovak, kövér tehenek
Lakták be e tágas, nagy teret.
Emlékek
Emlékeim között kutatok serényen,
Milyen volt az élet gyerekként. Szegényen
Tengettük életünk. Zsíros kenyér, hagyma,
Sokszor ez jutott csak kopott asztalunkra.
Megemlékezés
Este van. Este van, november elseje.
Ó! Hány drága lélek távozott elfele.
Mennyi kedves ember, akiket szerettem.
Nemcsak mai napon. Sokszor emlékezem.
Volt egyszer egy szerelemtől epedő,
Százhúsz széles, fehér színű lepedő.
Forró nyár volt, már-már szinte rekkenő.
Odatévedt s rászállt egy szép lepkenő.
Ihlet! Ihlet! Régen jártál nálam.
Hej! Pedig de sok szépséget láttam.
Jött a vírus, ám dolgozni jártam.
Utazásom közben hűvös nyárban