Csík Zsolt
Még a fény alánk nem szállt,
A holddá vált napnál.
Eltűntél, megvoltál.
Miben hittünk, mára már csak emlék,
hogy veled feküdnék és reggel veled kelnék.
Hiányzol!
Nincs perc hogy ne jutnál az eszembe,
Itt vagy a fejemben, ez most kivetül a kezemre.
Univerzum
Te vagy a mindenem!
Te vagy az univerzum!
Mosolyod a nap,
Könnyed az eső,
Derekad az egyenlítő,
Csókod, mint a kitörő vulkán!