Csernyicsko Bence Iván
Veszedelmesen sír a fájdalom,
Mikor megtudja,
Mekkora a boldogság,
S mit tudat feledni próbál,
Újra megelőz,
Akkor veszem észre,
Hogy igazán élek.
Hallgatózom
Festmény a falon lóg
Laptop földön hever
Szőnyeg piszka néz
Ágyam recseg
Telefon szólít
Mit mondtok?
(F)élelem
Előttem e szirt,
Alatta mély.
Szédülök belé.
Nem tudom, min mentem keresztül,
hogy ugyanodá visszajussak,
nagy eszméket
és bűnöket kergettem.
Vallomásul el kell mondjam,
El kell... mondjam,
Hogy szeretlek, és csak téged,
Hogy amit tettem, megbántam,
Hogy amit tettem, nem akartam,
Hogy amit tettem, magam ellen volt.
(Disz)Harmónia
Óh szerelmes vagyok beléd
Te vagy maga az élet
Te vagy a végzet
A kezdet és a befejezés
A lét és annak hiánya
Boldogságnál a lehangolás
A savas lúgú talaj
A hozamos szikföld...
Amikor rád nézek,
És te vissza rám,
Valami megáll bennem,
Valami megmozdul.