Cserna Szilveszter
Későn tett ígéretek,
Be nem teljesült álmok,
Mondd ki az ítéletet,
Vagy szórj rám inkább átkot!
Hirtelen egy kósza szél
A szikrából tüzet gyújtott,
Szerelmet hoz a tél,
De íme, csak parázs jutott.
Átírtam egy életet.
Egyből mindjárt kettő lett.
Volt a férfié savanyú, üres,
Most itt egy új, tartalmas, öles.
Mondd el nekem,
Mondd el!
Utoljára kérlek én,
Mi húzott hozzád, szépséges teremtmény?
Ambrose versek
Újra találkoztunk.
Érzem, hogy érzed a szikrát, amit magunkkal hoztunk.
Adj magadból egy darabot, hogy magammal vihessem,
ez a darab belőled mindig velem lehessen.
Ambrose-versek
Mint minden este, sötétedés után
Páros lábbal rúgta rám az ajtót a magány.
Egyetlen társam lassan minden éjjel,
Minden egyes alkalommal darabokra tép el.
Ambrose versek
A mindenem te vagy.
Ha a halál el is ragad.
Vigyen magával, az sem érdekel.
Hol talállak, nem érlek el.
Íme Orpheus, Apolló fia,
Kinek éneke az alvilágot is meglágyítja.
A csodás hangú teremtmény felesége,
Eurüdiké, rajta kívül nem volt más reménysége.
Ambrose-versek
Hány alkalommal kell még mondják,
Lapozzuk át közös könyvnek minden oldalát,
Hányszor kell elszenvedni a fájdalmat
Egyik másik után, de ugyanazt?
Egy új világot építettél bennem.
Újra felépíted azt, mit rég összetörtem.
Várat húzol fel egy sáros darabra,
Szívet ültetnél, de rég el van rohadva.
Nem lehet beszélni, túl sokan hallják,
Nem lehet mutatni, azt is meglátják.
Nem lehet ölelni, mert beszélnek róla,
Nem lehet semmit, nem tehetek róla.
Tente, baba, tente
Kronosz volt a főisten,
De nem volt boldog szegényem.
Hallgatott az üres szóra,
Mit jövendölés mondott róla:
- Így lészen pedig, le fognak dönteni,
Valamelyik gyermeked, ott lesz a bibi.
10 év emlékére
Hát megvolt ez is, elengedlek.
Nem írok, és soha többé nem kereslek.
Úgy tesz néha az ember, mintha nem fájna,
Kívülről senki, belül is csak ő látja.
o.1
Tekintetem, mint ostor vág végig a hegygerincen,
Se pénzem, se szeretőm... semmim sincsen.
Szakadt nadrágomon átfúj a szél,
Reszkető testem meleg napfényt remél.