Cseke Ibolya CsIbi

Cseke Ibolya CsIbi

Született: 1966. december 13.

Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Mondóka

Fűzfaligetben
Suttog a szél,
Reszket az ágon
Kis falevél.

Tovább...

Mondd, mi lesz?

Mi lesz, ha kialszik szerelmünk lángja,
Ha megsebez a széttört hit szilánkja,
Ha szeretéstelen botorkál lelkünk?
Mondd, mi lesz, ha végleg lehunyjuk szemünk?

Tovább...

Postás és a kutyák

mesevers

Rohan a postás, kutya mordult rája,
Ó, az ebugatta, elszakadt a gatyája,
Míg sajgó ülepét tapogatta,
Bokáját a Buksi harapdosta

Tovább...

Honvágy

Sorsod göröngyös útján
Terhed cipeled árván,
Könnyes szemmel nézel,
Lelked sebéből vérzel.

Tovább...

Ez a hazám Magyarország

Itt születtem, nevelkedtem,
Itt ringott a bölcső velem,
Ez a hazám, Magyarország,
Itt küszködött, apám s anyám.

Tovább...

26

Kóbor kutyához...

Csak kenyeret koldult,
Félelmében mordult,
De kővel dobták meg,
Jutalma az ütleg

Tovább...

Ölelj majd akkor is!

Ha reszketek, magamra gombolom lelkedet,
Beléd merülök, ha bánat facsarja szívemet,
De veled nevetek, ha kacaj csiklandoz,
És együtt pendülünk, hogy elérjünk célunkhoz.

Tovább...

Mi végre vagyunk?

Szavak maradnak kimondatlan,
Fájdalmak sírnak megosztatlan,
Keservek fonódnak nyakunkra
Fuldoklón, torkot szorítva.

Tovább...

24

Valahol...

Csillagösvényen andalog a Hold,
Égi lámpásoktól fénylik az égbolt.
Bámulom az indigókék messzeséget,
Vajon létezik-e máshol is élet?

Tovább...

Rám találtál

Ábrándos szívemről fújtad le a port,
Becéző szavakból fűztél rám gyöngysort,
Virágsziromból vetettél ágyat nekem,
Hogy erős válladon pihenjen lelkem,
Szerelmedből templomot építettél,
Hogy oltárán istennőddé emeljél,
Fülemben cseng minden vallomásod,
Vággyal teli, halk sóhajtásod...

Tovább...

Csak egy vagyok

Mostoha sorsom
Tanított örülni...
Volt sok álmom...
Vágytam szeretni,
Lelkem párnáját
Hittel töltöttem,
Múltam málháját
Szótlan cipeltem...

Tovább...

Zamatos ősz

Ősz-színezte fák szél-tépte lombját
Teríti elénk, mint tarka szőnyeget
A muskotály illatú szeptember,
Elsápadt már az égi lángtenger,
Szélben vágtáznak komor fellegek,
S ablakon esőcseppek zörgetnek,
Sarujában lassan lépked a nyár,
Kapuban már a zamatos ősz vár...

Tovább...

Ébredj fel ember!

Ébredj fel végre pusztító ember
Szétszórt mocskod áradó tenger
Jelened bűnét sírja a holnap
Jövőd feláldozod a profitnak

Tovább...

Együtt

Lennék neked napfelkelte,
Hűvös harmat reggelente,
Hajnalcsillag pisla fénye,
Álmos égbolt tüneménye.

Tovább...

Ez a Föld az otthonod

Érezted arcodon a simogató napsugarat?
Rakosgattál sorba színes kavicsokat?
Nézted a szelet, mikor bárányfelhőket kergetett?
Bámultad viharban a földre hulló cseppeket?

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ