Cseh-D. Zsófia
Sülnek az aranybarna fánkok,
ízes, csokis, szalagos,
illatuk melegíti az ünneplők szívét.
Találkozás egy kóbor macskával
Mozgásod olyan puha és nesztelen,
mint a szél susogása,
itt vagy, vagy itt voltál?
Mikor baj van,
s nem látom az utat,
Ő mindig jön,
rá mindig lehet számítani,
áldott-szent kezeivel óv,
s homlokomra leheli áldott édesanyai csókját.
Különös éjszaka,
mosolyognak a csillagok
az égen,
egyikük az utat mutatja
a titokzatos idegeneknek.
Száll a levél a szél szárnyán,
sok szín uralja a tájat,
bíbor, vörös-bronz, barna-arany, sárga,
mint őszapó pettyes kabátja.
Hogy mi a Szerelem?
Nem tudom, csak érzem.
Ha tudnám, nem érezném.
A legszörnyűbb dolgokra
nincsenek szavak,
mikor a semmi jeges karma
mardossa szívemet,
mikor a lét kezében
az idő homokórájában
könyörtelenül
csak peregnek a szemek...
Éjjelente,
mikor a csillagok mosolyogva néztek az égről,
lelkemmel hódolatomat adtam...
A hallgatásban az a legszörnyűbb,
Hogy csak tehetetlenül nézzük
A sziklaként ránk zúduló vádakat,
Szótlanul, csendben.
Pilinszky stílusában
"Állt az Anya keservében,
sírva a kereszt tövében...":
lábaid megrogyva
- mint Fiadé,
szíved vérzik
- mint Fiad oldala,
arcodat könnyek árasztják el
- mint Fiadét.