Csató Regina
Mintha hiányozna valami
Pedig mindenem megvan
Lelkemnek nyomasztó féltése...
Aznap, mikor éreztem, hogy az a csók
Az utolsó lesz, szívem elkezdett fuldokolni,
Hiányodat észrevenni
Valami fura, de reménykedő érzés...
Nem bántál jól a szívemmel amit neked adtam
Neked adtam mert szerettelek téged...
Melengető szívvel szállok én
a fellegek küszöbén,
arra várva, jön-e értem valaha még.
Fájdalommal élni (valahogy máshogy)
Mint a naplemente, úgy múlik lassan, csendben.
Feledésbe merülve, szétszórtan keresve önmagát szüntelenül, szorosan ölelve, engedni nem akarva.