Csata Rita-Szidónia
A kicsiny Rózsa felnéz az égre,
Vágyakozik a nagy messziségre.
Ne kényszeríts olyanra, mit nem akarok.
Ne bizonyítsd be, hogy a hibás én vagyok.
Az esélyed ellőtted, és most csak várok -
Várok arra, hogy mondj valamit, s hallgatok,
Hallgatlak, hallgatnálak, de csak bámulok.
Ahányszor a múltba merengek,
Meglepődőm, hisz nem felejtek.
Hallom a labda pattogását,
Az öreg fűzfa suhogását.
Megsimogat a bársonyos szél,
Amelyik álmából feleszmél.
Ha egy reggel választhatnék,
S egy napra madár lehetnék,
Egy percet sem tétováznék,
A széllel együtt játszódnék.